Nagyon akartad, hogy a legtökéletesebb fotósorozat készüljön rólad. Úgy érezted, megérdemled, hogy végre úgy, és az történjen az életedben, ahogy azt te szeretnéd, ahogy te álmodtad meg. Hogy végre egy kicsit körülötted is forogjon a világ, s kényeztessen.
Mikor a nevemet ajánlották, annyira nem kellett keresgélned, kiről is van szó, de annyira nem a fotóim, hanem a botrányaim miatt és persze, a nevem miatt. Egy újabb kanál, ezúttal arany. Nemet mondtál, nem akartál még egy akarnok, hisztis, botrányos, és még ki tudja, mi forgott a fejedben, férfit magad előtt.
A képeimet az asszisztensed csúsztatta a fotók közé, s mind az összes, kiválasztott, név nélküli fotók az enyémek voltak. Talán ekkor gondolkodtál el először, hogy az, aki ennyire botrányos életvitelt folytat, hogyan képes az elé kerülők igazi lényét elfogni, megfogni? Ki tudja?
A választottak listájának élén én szerepeltem, s úgy gontoltad, teszel egy próbát, legfeljebb Sába királynőjeként, ha már jégkirálynőnek becéznek, kivonulsz, ha nem tetszik.
Fogalmad sincs, mi üthetetted beléd, ahogy a műterem ajtaján beléptél. Az utána következő idő, míg a képek készültek, úgy érezted, mintha hazaértél volna. Mintha teljes lettél volna. S hogy nem csak egyszer szeretnéd átélni.
De vajon ezért képes lennél otthagyni a családod? A gyermekeid?
//Stacey
CANON karakter, s nagyon várom! //