Percek óta meredtem az ajtóra. A szívem olyan iramban vert mintha most futottam volna le a maratont. Megszorítottam a kezemben levő mappát hogy ne legyen olyan feltűnő a kezem remegése és próbáltam rávenni magam hogy bekopogjak.
A nagy, kétszárnyú ajtón egyetlen név állt. Egyetlen név aminek még csak az említésére is összeszorult a torkom és a gyomrom, azóta a bizonyos este óta.
Úgy éreztem aznap minden esélyemet hogy valaha is kellemes benyomást tegyek rá elbaltáztam.
Már vagy egy hét eltelt azóta de nem tudtam összeszedni a bátorságomat hogy beszéljek vele.
Hogy lehetett annyi eszem hogy a királyt a keresztnevén szólítva, szinte szerelmet valljak neki egy fogadás kellős közepén?! Apám valószínűleg forog a sírjában szegény... Bár ha csak sejtené mit érzek Tybald iránt is megjelenne a kísértete hogy alaposan tarkóncsapjon hátha megjön az eszem.
Vettem még egy nagy levegőt hátha sikerül kicsit megnyugodnom és leszorítottam a szemem egy pár másodpercre.
Végül csak összeszedtem a bátorságomat és bekopogtam Tybald irodájának az ajtaján. A halk koppanások után a szívem egy kicsit megnyugodott de csak azért hogy ismét őrült vágtába kezdjen mikor meghallottam odabentről a beinvitálást.
Remegő kézzel nyúltam a kilincsért és benyiottam.
A férfi nem is lehetett volna sármosabb az íróasztala mögött ülve, elegánsan, munka közben. Mekkora mázlista vagyok hogy ezt látom munka közben.
- Bocsánat hogy zavarom felség - hajtottam meg a fejem és közelebb lépve átnyújtottam egy mappát neki. Őszintén remélni mertem hogy nem fog feltűnni neki a kezem remegése ahogy elétartom a bőrkötéses mappát.
- Ezek azok a törvényjavaslatok amiket a legutóbbi tanácsülésen említett. Bátorkodtam megkeresni őket az archívumban és egy kicsit felfrissíteni - megvártam hogy elvegye és leengedtem a kezem.
Ha normális lennék már ki is menekültem volna az irodából, elbújdova előle hogy elfelejtsem a legutóbbi baklövésemet. Hátha ő is elfelejti majd.
De mindünk nagy szerencséjére nem vagyok normális.
- Reméltem hogy esetleg volna kedve velem ebédelni, örömmel átbeszélném őket és... reméltem hogy sikerül jóvá tennem a fogadáson történt baklövésemet. Borzasztóan kellemetlenül érzem magam miatta - éreztem ahogy a fülem lángol és szinte biztos voltam benne hogy elküld valami melegebb éghajlatra de nem az apám fia lennék ha legalább nem próbálnám meg. És azért hogy még egy kis időt tölthessek vele... szinte bármit megtettem volna.