Olyan sokszor álmodoztál már az esküvődről. A nagy habos babos fehér ruháról, a rengeteg virágról. A kezedet szinte lehúzta a hatalmas gyémántgyűrű és mindenki téged nézett ragyogva. És az oltárnál ott állt a nagy Ő. Az igazi... az egyetlen...! És meg is találtad. Jasper egyszerűen tökéletes. Sármos, intelligens, imád téged és még zsíros állása is van ami mellett te elvezedgetheted a kis virágboltodat boldogan. Kisbabát szeretnétek és akkor teljes lenne a családi idill de.....
Boldog vagy?
Magad sem tudod megmondani. Valami mélyen belül motoszkál benned ami azt sugallja... nem Jasper mellett képzeled el a jövődet. Lehet nem egy fekete öltönynek kéne várnia az oltárnál hanem egy másik habos babos fehér ruhának? Miért jár ezen az agyad pont most mikor már a vendéglistát írjátok? Persze te is eljátszottál a gondolattal hoyg mi van ha a saját nemedhez vonzódsz de... azt hitted már kinőttél ebből. Vagy mégsem....?

A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható.

Soha nem akartál vezető lenni, nem akartál mindenki felett állni, vagy parancsolni másoknak. Legtöbb politikus társaddal ellentétben te mentes vagy az ilyesfajta ambícióktól, csupán az élet folyt a maga medrében, és te a néped élén kötöttél ki. Mindig is szerény lány voltál, aki szerethető, kedves és segítőkész nővé érett, akire mindig lehetett számítani, bármit görgetett az utadba az élet, te ott voltál. A saját fájdalmadat félre téve segítettél másokon, ezért döntött néped úgy, hogy te vagy a megfelelő arra, hogy vezesd, és a Tanácsban képviseld őket. Abban a forrongó katlanban is, legtöbbször te vagy az ész hangja, aki megfontol mindent, és igyekszik úgy dönteni, hogy az mindenkinek jó legyen. Ritkán emeled fel a hangodat, de ha igen, akkor szavaidnak súlya van, mindig elegánsan, nyugodtan és valódi úrinőhöz mérten viselkedsz. És valóban bölcs vagy, annyi élettapasztalattal a hátad mögött, amit kevesen tudhatnak magukénak.
Nem véletlen ez a hatalmas bölcsesség, és nyugodtság, hiszen rengeteg dolgot láttál már életed során. Intellektusod csupán egy védőfal, ami mögé elbújtatod sebzett szívedet, hiszen a legtöröttebb tud a legbölcsebb is lenni. Hiszen valamikor nem voltál te ilyen magányos, mint amilyen most vagy. Egy iszonyatos balesetben veszítetted el a családodat, férjedet, és két gyönyörű lányodat, ezzel pedig örökre bezárultak szíved ajtajai. Egyedül birkóztál meg a gyászoddal, ez tett erőssé, de nem lehetsz te sem örökre erős. Nyiss a világ felé, és meglátod: sokan vannak még, akik szeretni tudnának.

A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható

Életed legnagyobb tragédiája, hogy nem nekromantának vagy látónak születtél. Hogy nem vagy képes felkelteni a boncasztalodon fekvő tetemeket, hogy nem tudod szóra bírni őket, hogy meséljék el a történetüket. Téged mindig is a halál vonzott, mégis a gyógyítás képességével kell együtt élned. Bár, ez téged nem akadályozott meg abban, hogy boncmester legyél. A tanáraid szerint jobb is az neked, mert furcsa vagy. Szó ami szó, sokaknak kinézeted, és vonzódásod a halálhoz furcsa és visszataszító lehet. Csendes és visszahúzódó személyiség vagy, aki könnyebben megtalálja a hangot a természettel és a halottakkal, mint az élőkkel. Gyakran láthatnak az emberek magadban beszélni, kicsikét néha neurotikus és nehezen kezelhető vagy, te meggyőződéssel állítod magadról, hogy Asperger-szindrómás vagy. Éppen ezért vagy ennyire ráfeszülve az orvostudományra, és a boncolásra, ez az a téma, amiben megtaláltad önmagadat. Ezért lehetsz olyan kiváló.
Mikor elvállaltad a Washington DC beli állást, az igazságügyi orvosszakértő szerepét, még nem sejtetted, micsoda illusztris társaságba fogsz majd botlani. Először is, ott van a kiállhatatlan főnököd, Herman, másodszor pedig egy nyomozóhármas, akiknek minden lépését imádod megfigyelni, szigorúan messziről. Kész ingyen cirkusz. Ráadásul az egyikük nekromanta. Én nem félnék annyira a helyedben egyszer odamenni hozzájuk beszélgetni, három fura között egy negyediknek is akad hely. Kedvelnének téged..

A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható

A George Washington egyetem legtöbb oktatója valami olyan szenvedéllyel szereti a szakterületét, hogy nem is csoda, hogy az intézmény az egyik legjobb az országban. Te is egy vagy ezek közül az elhivatott, és szenvedélyes oktatók közül, a diákok egyik kedvence a te órád. Gyakran más szakokról is átjönnek, csak azért, hogy téged hallgassanak, mert olyan vehemenciával és lelkesedéssel adod elő a tárgyadat. Az angol nyelv és irodalom mindig is a legnagyobb szerelmed volt, beleástad magadat már egészen kicsi korodban, bár a szüleid, akik mindketten gyógyító orvosok voltak, nem örültek, hogy a fiuk „csak” tanár akar lenni. Megvolt benned minden, hogy orvos legyél, okos és intelligens vagy, fogékony a tanulásra, nyitott és érdeklődő. Kedves és előzékeny természeted miatt is kiváló lettél volna az orvosi pályán, de nem véletlenül választottad inkább az oktatást pályádul. Súlyos teherként nyomja a válladat az árnymanipuláció képessége, ami nem kevésbé megterhelő, mint a nekromanica. Gyakran okoz rémálmokat, vagy ezek éber párját, az elviselhetetlenül realiztikus hallucinációkat. Ilyenkor elveszíted a kontaktodat a valósággal, kedves és nyugodt természeted egyszeriben veszélyessé válik, és olyankor nem jó a közeledben lenni. Hosszú évek kemény munkájával megtanultad kontrolálni, de néha még így is föléd tud kerekedni. Néha csak el akarsz bújni a világ elől, pedig hidd el, kollégáid és diákjaid közül is sokan szeretnek.

A PB a többi canonhoz hasonlóan admini engedéllyel módosítható