Vas. Jan. 03, 2021 4:32 pm |
Herman Alistair Scott A szeretet nem rejtőzködik előlünk. Mi rejtőzködünk a szeretet elől. Foglalkozás boncmester (MPD) Születési hely és idő Albuquerque (NM), 1967/12/21 Varázserő gyenge levegő elementál tündér rendfenntartás David Harbour Erösségek Határozott, precíz és őszinte vagyok, meg egyedien furcsa lény is. A legtöbben azt gondolják, valami nagyon nem okés velem, mivelhogy én beszélek azokhoz, akik a boncasztalomra kerülnek. Én viszont azt vallom, hogy ha az utolsó perceiket nehezen éltek meg, szörnyűségen kellett átmenniük, akkor megérdemelnek egyfajta kedvességet, törődést és lelkizést. Egyébként meg nem ismer engem senki sem, a valóság teljesen más, ha ismernének, tudhatnák, milyen lélek lakozik bennem. Talán még szeretne is valaki engem, csak én erősen tagadom az igazi jellemem. A kis szerethető énemet. Gyengeségek Nem vagyok igazán nagy haverkodós-barátkozós típus, a távolságtartás számomra mindig is előny volt. Nem vagyok biztos abban, hogy bárkihez is közelednem kellene, - főleg, az élőkhöz -, olyan ritkán engedtem magamhoz közel másokat, idejét sem tudom ennek, azt viszont tudom, volt hatalmas csalódásom, akit a legjobb barátomnak, sőt bátyámként tekintettem, ő hazudott nekem. Én is tudok utálatos lenni, sokszor morgok azon kollégákra, akik mindig mindent gyorsan akarnak megtudni. Eléggé makacsul ragaszkodom az elveimhez, nagyon ritkán engedek belőlük, lehet, adnom kellene esélyt másoknak. Család Olyan kínosan érzem magam, amikor mások örületesen sokat beszélnek a családjaikról, vagy épp arról, hogy mit fognak csinálni, hová mennek nyaralni és egyebek... Én meg csak ülök, és rágcsálom tovább a sós mogyorót vagy a vattacukrot... Nem szeretek a családomról beszélni. Már nincs senkim. Nem sok mindenem van: egy imádott hivatásom; a holtak, akikkel tök jól eldumálgatok és igyekszem úgy bánni velük, mintha a családtagjaim lennének; pár növényem van otthon... Torteneted - Scott így... Herman úgy... - morgó hangon mondom ki ezt, - közben gumicukrokat dobálok a saját számba -, mert már megint siettetni akarnak engem, holott jól tudhatná már mindenki, ez nem olyan munka, amit pikkpakk meglehet csinálni. - Egyiket sem szeretem, a Scotty-t szeretem, tudod, drágaság, mert az olyan személyes és közeli - azzal pedig tisztában vagyok, nekem kellene kicsit megnyílnom, mert elrettentek mindenkit. - "Mindig mindent most" akarnak ezek a nyomozók, de arra nem gondolnak, nem rögtön tudok mit mondani a halál körülményeivel kapcsolatosan - simítom végig a sötétkék kesztyűben a boncasztalon fekvő nő vállát, mintegy együttérző gesztusként. - Most viszont el kell, hogy búcsúzzak tőled - takartam teljesen el a holttestet, az asszisztensem majd átviszi a megfelelő helyiségbe. Munkamániás vagyok, hiszen nincs senki, aki miatt többet lehetnék otthon, ott is csak az orchideáim és a kaktuszaim várnak igazából. Nem vagyok antiszociális, talán csak hajlok arrafelé, viszont nem vagyok elég merész ahhoz, hogy esetleg netán a holtakon és a virágokon kívül valakivel szóba elegyedjek. Azért szoktam eljárni kocsmába vagy üzletbe, meg a szomszédomat is szívesen látom, ha úgy adódna. Tudom, hogy a rendőrkollégák miket gondolnak, szerintem bővelkedik az olyan jellemzőkben, mint például: őrült, diliházba való, az agyára ment a magány, meg hasonló érdekességek. Elvonulok a kicsi irodámba, ahol leülök a számítógép elé, bár nem vagyok nagy technikai zseni, meg nem is nagyon vagyok oda ezekért a masinákért. Jobb szeretem az ósdi, elavult módszerekkel dolgozni. Még várok pár eredményre, amit remélhetőleg hamarosan átküldenek nekem, és utána majd nagy örömmel szólhatok fel a bogárkáimnak, akik közül az egyik ki lett innen tiltva, hiszen nekromanta... Ha ő ide betenné lábát, nekem nem lenne sosem munkám. Az az újoncka meg tuti nem kedvel, pedig biztosan jót tudnánk beszélgetni. Szimatka is van köztük. Nagyon remek társaság akad itt a rendőrség berkein belül... Egy valakivel szoktam minimálisan kommunikálni, a büfés hölggyel, de szerintem ő se igazán érti meg az én apró kis tündéri furcsaságom. - ... amikor tanultam, akkor még rendes írógép volt, az nem haldoklott ennyit, mint ez... - nem voltam mérges, csak hangosan mondhattam ki, hiszen a másik helyiségben sürgő-forgó zsenik rám figyeltek. - Már csak egy röpke üzenet a nyomozónak, aki már biztosan türelmetlenül várja ezt... és kész! - hátradőlök a székemben, kihúzom a fiókot, amiben újabb adag édesség található. |
|
|
Hétf. Jan. 04, 2021 8:34 pm | Üdv köztünk Scotty! Embrace your weirdness, because that is what makes you.... you. Annyiszor mentünk már el egymás mellett. Annyiszor kávéztunk ugyanazon asztal két oldalán. Annyiszor köszöntünk már egymásnak reggelente. És mégis... Alig ismerjük egymást. Valaho szomorú hogy egy ilyen világban élünk. Egy olyan világban ahol az furcsa, ha valaki szeretettel és gyengédséggel fordul a holtak felé, egy olyan világban ahol másnak lenni semmi jót nem jelent. Rendes fickó vagy te, igazi aranyszívű figura aki bárkinek az életét szebbé tudnád tenni. Talán ha kicsit megnyílnánk egymás felé, a világot is szebbé tehetnéd. Szerencsére nem vagy olyan egyedül mint ahogy te azt gondolod. Van pár fura figura, köztük én is akivel biztosan kifejezetten jóban lennél az őrsön. Vagy ott a szomszédod, az a lökött professzor, akivel együtt szoktatok meccset nézni. Kicsit nézz fel néha a halottak világából és foglalkozz az élőkkel is. Ha te kinyílsz a világ felé, az is előbb utóbb megnyílik feléd. Mire észbekapsz, soha többé nem leszel egyedül. Most utadra engedlek, biztosan rengeteg munkád van még, az MPD sosem pihen, és a három jómadárnak is kellenek a papírjai. Jó munkát, és ne felejtsd a foglalókat! Jó játékot kívánok! Üdvözöl: Eden |
| RendfenntartásJoin date : 2020. Sep. 17.
Hozzászólások száma : 135
|