A Belaggio Hotel és Kaszinó minden évben nagyszabású partival ünnepli a karácsonyt. Ott van mindenki, aki csak számít as Vegasban, folyik a pezsgő, és extravagáns ételektől roskadozik az asztal. Már nem a Megváltó születését ünneplik, sokkal inkább csak az életet, annak minden szépségével együtt. Mert hát ezt kell tenni Vegasban, nem? Élni, és élvezni az életet, amíg lehetséges.
Sonja számára már nem újak ezek a partik, Elijah mellett már megszokta őket. Így nyugodtan sétál be főnöke oldalán a hatalmas díszterembe, ahol egy pillanatra minden szem kettejükre szegeződik. Az este folyamán valahogy mégis szem elől téveszti nevelőapját. Meg mert volna esküdni rá, hogy egy perce még mellette állt, aztán már sehol sem volt, így a lány csak áll a pezsgőjével kezében és várja, hogy a tömegből újra felbukkanjon.
Andy számára csak izgalmakat rejteget az este. Maga a tény, hogy a kaszinó előtt áll cseppet hihetetlen számára, nem még az, hogy sikerült elslisszoljon a biztonsági őrök mellett. Ez a szerencsenapja. Bent már igyekszik úgy viselkedni, mintha odavaló lenne, de a szekusok megint kiszúrják. Igyekszik elillanni a tömegen keresztül, így ütközik bele a magányosan várakozó lányba. Ő lehet a kulcsa annak, hogy mégse dobják ki.

A karácsony a szeretet ünnepe, pont annyira mint az ajándékozásé is. Pont ezért kerekedett fel Callista hogy bevásároljon nem túl aprócska családjának eme csodás ünnepen. Mint mindig most is összeszedett és átgondolt, pontosan tudja kinek mit akar venni. Nem szereti, ha gondosan kialakított terveibe bele rondítanak, hiszen most is, a lista mellé egy kisebb haditervet készített, pontosan tudja, melyik boltba tér majd be először, és melyikbe utoljára.
Ám arra a legkevésbé sem számít hogy kedvenc unokaöccse, Pietro is csatlakozni fog az ajándékvadászathoz, sokkal bohémabb és sokkal kevésbé tervezett módon. Pietro mindig is jó mókának találta a nagynénje bosszantását, valamit igyekszik megkímélni három unokatestvérét attól, hogy pontosan megtervezett ajándkékot kapjanak, aminek nem biztos, hogy örülni fognak. Néha nem árt egy kis spontaneitás, és semmi sem tántoríthatja el, hogy Callistával tartson.
Ketten vetik bele magukat a városi forgatagba hogy a család mind a 11 tagjának és a rajtuk kívül álló szeretteinek is beszerezzenek valamit karácsonyra.

A Kapitólium előtt minden évben gyönyrű ünnepi díszkivilágítású műjégpálya nyílik, ami mindig rengeteg látogatót vonz. A fények, a karácsonyfák, ünnepi díszbe öltözött város, van minden ami egy csodálatos korcsolyázáshoz kell. Poppy és Harmonia is belevetették magukat a korcsolyázó tömegbe, mind a ketten egyedül. Bár mindketten tudnak korcsolyázni a tömeg és a kissé nagy kölcsönzött korcsolya megteszi a hatását és Harmonia elesik a jégen. A csuklóreccsenésére Poppy edzett orvosi füle egyből jelez és odacsusszan segíteni a sérült lánynak. Egyikük sem akarta egy törött csuklóval indítani az ünnepeket, és persze ilyenkor a tömegből a lehető legritkábban lép elő egy orvos. Poppy az, aki mindenek felett valónak tartja mások segítését, Harmoniának pedig éppen erre van most szüksége.  Ki tudja hogy kórház, vagy csak egy jó nagy bögre forró tea, és egy kis csevegés lesz-e a kaland vége?

A karácsonyi fények teljes pompájukban ragyognak, ahogy a hatalmas sugárúton hömpölyög az embertömeg. Apró pelyhekben szállingózik a hó, a hidegben látszik a lehelet, és minden lény igyekszik a meleg szoba biztonságába húzódni. A Rockefeller Center előtti téren apró bódéból árulnak mindenféle finomságot, mindent egybe vetve kellemes, és meghitt minden.
Ewan teles kétségbeesettségben áll minden csillogó gyönyörűség kellős közepén, és fogalmas sincs róla, hogy hová keveredett. A bevásárlóközpontot kereste volna, hogy néhány apróságot beszerezzen az ünnepre, helyette bekeveredett a vásári forgatagba, amiből nem is látja a kiutat. És valahogy nincs kedve kérdezősködni, mert mindenki csak elsiet mellette, mintha nem is látnák, hogy ott áll, elveszetten a tér közepén.
Theodore soha nem szerette igazán a karácsonyt, de most úgy érezte, ki kell szellőztesse a fejét. Annyi minden kavargott a gondolataiban, a hűvös szél pedig kifújta ezeket a gondokat, kellemes tompaságot adva. De meglátja a tér közepén magányosan a telefonjába bámuló alakot, aki minden mellette elhaladótól próbál segítséget kérni. Úgy dönt, szóba elegyedik az idegennel, bár ez az ő stílusával nem biztos, hogy jó ötlet.


A szirén királyi családnál ugyanúgy hagyomány a karácsonyi összejövetel, mint mindenhol máshol. A Tanács idén úgy döntött, nem teszik kötelezővé a fogadást minden tagjuk számára, így a Draco birtokon csak azok tartózkodnak, akik úgy döntöttek: ott töltik az estét, ahogy eddig. A szirén királyi pár ezzel szemben úgy döntött, saját estélyt rendeznek az udvartartásuknak, és a népük fontosabb tagjainak. A bálterem ízléses fényben úszott, ajándékokat adtak egymásnak, és felöltötték legszebb álságos mosolyukat. Mindenkinek kötelező volt a megjelenés.
Caelan mint koronaherceg kiemelt szereplője volt az eseménynek. Egyértelműen nem kívánta a háta közepére sem az egész felhajtást. Hiszen ez is ugyan olyan nap volt, mint a másik. Mégis, elegánsan csevegett mindenkivel, igazán herceghez méltóan viselkedett. Fél szemét az öccsén tartotta végig, de kifejezetten örült, hogy a fiú is megemberelte magát valamennyire. Az, akinek viszont egyáltalán nem örült, a testőre volt, aki szinte egész este a sarkában volt, vagy rajta tartotta a szemét.
Ben sem repesett a boldogságtól, amiért öltönybe bújtatták, és ott kellett vigyorognia a sok pojáca között. Gyűlölte az ilyen eseményeket, és azt, ahogyan a herceg viselkedett rajtuk. Mégis, hűségesen követte, figyelt rá, ahogy a jó testőrökhöz illik. Mégis, igyekezett keresni az alkalmat, ahol kicsit csipkelődhetett a herceggel, és egy kicsit az agyára mehetett. De Caelan sem tett másként.


A Thornewood birtok minden évben karácsonyra ölti fel a legszebb arcát. A Draco család mindent megtesz, hogy egy kis régimódi karácsonyt csempésszenek a modern korba. Titania és Oberon nem véletlenül döntöttek úgy, hogy ők bizony ezen a fogadáson fognak részt venni, ahogy Annalee sem. Őket még el tudja varázsolni a régimódi vacsora, az öreg díszek szerte a kastélyban, a hatalmas fa, a jégszobrok, és a zúzmarás labirintus a kertben.
A Bölcs és a királynő régi barátokként üdvözlik egymást, és mielőtt bemennének, együtt indulnak el a labirintus felé, hogy ezt-azt megvitassanak egymással. Hiszen olyan ritkán tudnak a Tanácson kívül beszélgetni. Arra azonban nem számítottak, hogy a hatalmas bukszus falakat újra ültették, így megszokott útvonalaik eltűntek. Ahogy sétálnak, lassan belep mindent a vastag hótakaró, és egy lélek sem jár körülöttük, a várandós tündérnek pedig vigyáznia kell magára, és születendő magzatára. Nem fog sok idő eltelni, hogy a keresésükre induljanak, de a Draco-labirintus nagy tréfamester.

Nem meglepő, hogy egy bevásárlóközpontban igencsak sok ember zsúfolódik össze az ünnepek előtt. Mindenki igyekszik a legszebb, a legdrágább vagy éppen a legpraktikusabb ajándékot megszerezni, vagy csak őgyelegnek, hallgatják a hangszóróból szóló zenét, és gyönyörködnek a szépen feldíszített kirakatokban. De most, valahogy még több ember van a plázában, mint szokott, és mintha fényképezőgépek is villognának.
Pedig Kitty nem akart mást, mint egy nyugodt napot, testőrök és kíséret nélkül. Csak be akart vásárolni a családjának, mert nem tudja, hány karácsonyt tölthetnek még úgy együtt, ahogy most vannak. Ki akarta hozni ebből a mostaniból a legtöbbet, ehelyett menekülhet a paparazzik elől. Mintha egy vásárolgató lány olyan érdekes lenne.
Kade, aki nyugodtan, kicsit cél nélkül ségtálgatott eddig, meglátja, ahogy a lány szinte menekül az őt kergető fotósok elől. Pedig megfogadta magának, hogy a szabadnapján nem fog rendőrként viselkedni, azt azért mégsem hagyhatja, hogy a piócák zaklassák szegénykét, így akcióba lép. Még jó, hogy a jelvénye mindig nála van. Azt nem kell tudják se a pofátlan újságírók, se a bajba jutott hölgy, hogy még csak zöldfülű.


A két fiú kicsit már dülöngélve járkál a fényes kis házikók, és a mindenféle ajándéknak való csecsebecsékkel megpakolt asztalok között, egymást támogatva. Mikor elindultak, még jó ötletnek tűnt a karácsonyi vásár. Úgy voltak vele, hogy legalább megvesznek mindet, a családnak, a barátoknak, egymásnak, de a forralt boros sand valahogy jobban vonzotta őket. A hangzavar, és a fények villogása, mind mind csak hozzáadott a hangulathoz, és ők jókedvű beszélgetésbe kezdtek. A forraltbor viszont alattomos ital, könnyen az ember fejébe eszi magát, kellemes kis szalonspiccet okozva. Így Gavain és Atlas egymásba kapaszkodva, igencsak vidoran járnak-kelnek, nézegetik a festett tányérokat, a kis játékokat, a szép ékszereket, miközben nevetgélnek, akár két tízenéves. Vigyázniuk kell egymásra, mert egy óvatlan mozdulat könnyen sokba kerülhet nekik.

Szól a zene, mindenki táncol, mézeskalács illata van még a levegőnek is és mindenki csúnya karácsonyi pulcsiban feszít. Az év utolsó felvétele utáni nap, még pont karácsony és újév előtt. A stábban évek óta hagyomány hogy karácsonykor kihúzzák egy kalapból egymás nevét és egyfajta titkos mikulásként a karácsonyi bulin megajándékozzák egymást. Ez idén sem volt másként, és Caspien Fynnt, Fynn pedig Caspient húzta ki a kalapból. Nem is sejtik még hogy egymást fogják megajándékozni, arra meg pláne nem készültek hogy bizony az a karácsonyi puncs sokkal erősebb mint első kortyra érződik. Mindezek egyvelege sok kellemetlen, és zavarbaejtő pillanatot eredményezhet az este folyamán, nem is beszélve a renitens pletykafészkekről, akiknek hónapokra elegendő rágcsálnivalót adnának, bármilyen aprósággal, az ajándékozáson inne és túl. Meg kell gondolják még az utolsó kötőszót is, amit kiejtenek a szájukon.