Szól a zene, mindenki táncol, mézeskalács illata van még a levegőnek is és mindenki csúnya karácsonyi pulcsiban feszít. Az év utolsó felvétele utáni nap, még pont karácsony és újév előtt. A stábban évek óta hagyomány hogy karácsonykor kihúzzák egy kalapból egymás nevét és egyfajta titkos mikulásként a karácsonyi bulin megajándékozzák egymást. Ez idén sem volt másként, és Caspien Fynnt, Fynn pedig Caspient húzta ki a kalapból. Nem is sejtik még hogy egymást fogják megajándékozni, arra meg pláne nem készültek hogy bizony az a karácsonyi puncs sokkal erősebb mint első kortyra érződik. Mindezek egyvelege sok kellemetlen, és zavarbaejtő pillanatot eredményezhet az este folyamán, nem is beszélve a renitens pletykafészkekről, akiknek hónapokra elegendő rágcsálnivalót adnának, bármilyen aprósággal, az ajándékozáson inne és túl. Meg kell gondolják még az utolsó kötőszót is, amit kiejtenek a szájukon.

Karácsony? Köszönöm szépen, de nem az én ünnepem, nem szeretem a lógó díszeket és a virító fényeket, amiket elviselek ugyan a színpadon, mert kell a varázslathoz, de most… Mindegy, nem állok ellen a köznép akaratának így nem is tudom hányadik éve ugyan, de ismételten belemegyek a húzásba.
Bár az eddigiekkel ellentétben most nem csalok, nem húzom ki akaratosan Chrissy nevét a Mikulás sapkából, hanem a sorsra bízom magam, mert hiszek a manifesztációban. Márpedig számtalanszor mantráztam magamban a srác nevét és amint megpillantottam az aprócska fecnin a szívem kihagyott egyet. Miért? Gőzöm sincs, de szívesebben veszek neki ajándékot, mintsem másnak.
Így érkezek meg a partiba, kezemben egy szép dobozos ajándékkal, amit annak a bizonyosnak szánok, tele mindenféle földi jóval, amit csak elképzelhet. Cigi, hogy rontsa tovább a tüdejét, néhány személyes kedvencem (A Nagy Gatsby, Hamlet és a Nyomorultak), illetve pár olyan, amit rövid ismeretségünk alatt megemlített egy-egy próbás szünet alatt. Szerettem vele időt tölteni bár magamnak sem vallottam be teljesen.
A zakóm felakasztása után a különböző lények között cikázok szárnyaimmal, hogy megkeressem a mai társaságomat. „Véletlenül” szállok le mellette és meglepetten köszöntöm.
- Szia! – mosolygok rá kedvesen, kezemet a vállára helyezve engedem le lábaimat a földre majd zárom össze a szárnyaimat, hogy beszélgetésünk során ne zavarjon a folyamatos zizegése. – Ha tudtam volna, hogy te is jössz felhívlak magamhoz, bemelegíteni természetesen. – kacsintok rá, majd egy apró mozdulattal jelzek a pultosnak, hogy italt szeretnék.

Sosem jártam még ilyen buliban. Igaz soha nem is amradtam még elég hosszú ideig egy egy cégnél hogy karácsonyi bulizni akarjanak velem így most meglepő fordulat volt mikor Chrissy bejelentette hogy tegyem szabaddá a péntek estémet. Még nagyobb fordulat volt mikor Eric a fényesektől az orrom alá dugott egy kalapot hogy húzzak belőle. A tikosmikulás játékot általános iskola óta ismertem de azóta nem is játszottam.
A meglepetés csak nőtt mikor kihúztam egy bizonyos nevet. Milo. Ez állt a papíron. Persze én ismerettségünk kezdetétől nem így szólítottam.
A karácsonyi bulira így egy ajándékszatyorral érkeztem. Annyi fizetést nem kaptam Chrissytől hogy mindent megvegyek amiről csak eszembe jutott a srác, de arra pont elég volt hogy beszerezzek neki egy macskákkal díszített termoszt, amiben anélkül szállíthatja a kávéját hogy megint ráborítom illetve pár darab mintás inget. Egyen koi halak úszkáltak a másik pedig fenyőfákkkal volt diszítve. Hogy legyen benne valami karácsonyi.
A pult mellett álldogálva figyeltem a táncolókat a kis szatyromat szorongatva mikor egy meleg kéz simult a vállamra. A hangját rögtön megismertem.
- Oh Fynn! Szia - vigyorogtam rá szélesen - Azt hittem Halloweenkor elég volt a bemelegítés - nevettem halkan. Most is annyira dögös volt.. Még csőnya karácsonyi pulcsiban is túl tökéletesen feszített. Nem fair hogy ezen a srácon még egy szemeteszsák is tökéletesen állt.
- Meg akartalak keresni. Nem láttam mikor jöttél de... - felé nyújtottam az ostoba rénszarvasokkal díszített ajándékszatyrot - Boldog karácsonyt. Én vagyok a titkos mikulásod - vigyorogtam rá szélesen

Minden eddigi karácsonyi partim ugyanúgy telt: nyavalyogtam amiért el kell jönni, meghackeltem a húzást, hogy Chrissy jusson nekem, akinek vettem valami méregdrága ruhát, cipőt, ékszert, bármit, amivel eltudtam hallgattatni, majd, amikor magára a partira is sor került akkor köröztem kettőt, találtam magamnak ivócimborát majd másnap reggel lett.
Hogy az órák miként és mivel repültek el felettem azt sosem tudtam meg, bár akadtak emlékmaradványok és képek, de a struccpolitikát követve tudomást sem vettem róluk. Mert ha én nem látom őket akkor ők sem engem, nem? Most viszont más a helyzet, mert titkon, nagyon mélyen bent várom a bulit és ez egy bizonyos srác miatt van, akit egyből el is kezdek keresni, amint berepülök a helységbe.
- Hát, ott neked volt elég a bemelegítés nem nekem. Gondoltam most másként is történhetne. – viszonzom vigyorát szintén fülig érő szájjal. Valamiért, ha mellette vagyok úgy érzem mosolyognom kell és az agyamat elönti valami pirosas-rózsaszínes köd, ami meggátolja a normális gondolkodást.
- Nem rég repültem be az egyik kéményen, idén én kézbesítek néhány csomagot. – gyors ledarálom miközben felém nyújtja a rénszarvasos ajándékzacskót. Elveszem tőle, enyémet a pultra helyezem és mosolyom átvált halk nevetésbe. – Boldog Karácsonyt! Nem gondoltam volna, hogy te húzol… - megnyalom alsó ajkamat mielőtt az én csomagomat elé csúsztatnám.
- Vicces dolog ez a sors, én téged húztalak. – avatom be jó kedvüségem okába majd a jól ismert kérdést teszem fel neki. – Ugye rossz kisfiú voltál? Különben vissza kell vennem azokat az alsónadrágban készült képeket. – fapofát erőltetek magamra, végig a szemébe nézek majd komolyságomat elengedve változok vissza mosolygós, furán érdeklődő Fynné. Csak Ő hív Fynn-nek.
- Boldog Mikut, remélem tetszenek.

A két fiú a pultnál gyorsan feltűnik pár táncolónak, akik úgy döntenek, hogy ez nem mehet így tovább. Hiszen mindenki csörög, jól érzi magát, az nem működik, hogy ők ketten csak ott árulják a petrezselymet. Na meg már mindenkiben erősen munkálkodik a karácsonyi puncs, amit mindenki, aki arra járt, puszta jóindulatból feljavított „még egy kicsi” alkohollal, így a végeredmény pusztító lett. Négyen támadnak Casra és Fynnre, és rángatják őket magukkal a tánctérre. Az összezsúfolódott testek között nem könnyű az udvarias két lépés távolságot tartani. Lökdösik őket közelebb egymáshoz, a ritmus pedig ragadós, így hamar ők is azt veszik észre, hogy jár a lábuk, és táncolni van kedvük. Azt pedig nem is tudják, hogy a tánctér felett valahol lóg egy csokor fagyöngy. És még senki sem kapatos annyira, hogy arra ne figyeljen oda: a fagyöngy alatt szabad a csók.

Úgy szeretem ahogy mosolyog. Úgy kicsit minden könnyebbnek tűnik ha a ragyogó kék szemekbe nézek. Úgy egy kicsit minden más... Rózsaszín puha és tökéletes.
Elnevetem magam vele együtt.
- Lehet hogy akkor egy kicsit túlzásba estem - nevetek rá. Mikor előáll vele hogy valójában ő a mikulás a vigyorom akaratlanul is kiszélesedik. Szívesen látnám őt idén a fa alatt. Vagy az ágyamban. Vagy igazából akárhol...
- Te húztál engem...? - nevetek fe jóízűen, igazi könnyfakasztós nevetéssel. Micsoda véeltlen...
- A lehető legrosszabb voltam, kérdezd csak meg Chrissyt, folyton panaszkodik rám - kacsintok rá vigyorogva. Bármit csak az alsógatyás képeket ne!
Magam elé húzom a takaros kis csomagot.
- Köszönöm... neked is boldog karácsonyt, remélem tetszeni fognak! - nevetek rá és bontogatni kezdem a csomagot. Azonban mielőtt belenézhetnék megjelenik pár táncos és ellenkezést nem tűrve berángatnak a táncparkettre. Ha akarnék se tudnék ellenkezni és mire észbekapok Fynnhez simulva dübörög a tagjaimban a ritmus. Csak most tűnik fel hogy mennyivel magasabb nálam. És hogy milyen jó az illata... Basszus, lehet hoggy túl sok puncsot ittam?
Felpillantok rá és a szemem sarkából megpillantom a fagyöngyöt. Kicsit elkerekednek a szemeim aztán visszanézek Fynnre. Vajon... mit szólna ha lekapnám...?
Önkéntelenül is kicsit htébb húzódom mielőtt valami ostobaságot csinálnék. Ha itt bárki észreveszi hogy nézek rá, azonnal elveszítem az állásomat. És még csak az se biztos hogy őt érdeklem. Sőt... A főnököm pasija! Caspien az istenért szedd már össze magad!