what an awkward day

ria + ely

Heidi ma szabadnapos, így én vagyok bent egész nap, ami sosem zavart. Akkor sem ha sokan vannak, és alig bírok velük, mert a virágok mindig is hatalmas helyet foglaltak el a szívemben. Sosem tudnék egynek sem ártani, sőt, nagyon figyelek arra is, hogy minél tartósabbak legyen. Akkor is, ha csak egy csodaszép vágott virágcsokorról is van szó. Sokszor esnek be férfiak, akik megbántották a párjukat és ötletük sincsen milyen virágot vigyenek nekik, ilyenkor van hatalmas szükségük rám. Imádom a csokrokat összerakni nekik, és eddig még nem is volt rám panasz, hogy nem lett volna elég békülési ajándék a virág. Mondjuk mostanában nem virággal, vagy ékszerekkel próbálják engesztelni őket, inkább valami felesleges kacattal próbálkoznak. Ilyenkor áldom az eget, hogy Jasper régimódi. Bár, nekem mindegy milyen virágot ad, én úgyis úgy fogom szeretni, mintha a saját gyerekem lenne.
Nem meglepő, hogy a lakás is tele van mindennel, a kaktuszoktól kezdve a négy méteres futónövényig minden megtalálható a lakásban. És nem mellesleg élnek és virulnak. Mindig is ez volt mondjuk az álmom, de sosem hittem, hogy ez a része hamarabb meg fog valósulni, mint a családos boldog házas élet. Nem ronthatom el, nem tehetem tönkre, nekem ez kell, ettől leszek boldog, és a szüleim is.
A kis csengő megszólal, jelezvén, hogy az ajtó kinyílt, és valaki bejött, így meg is igazgatom a kis kötényemet, és megrázom a fejemet, hogy ezeket a remek gondolatokat kikergessem onnan. Annyira buta vagyok, és félő, hogy mindent tönkreteszek.
- Jó napot! Tudok esetleg segíteni valamiben? - szólalok meg nem messze a hölgytől, aki betért hozzánk. Nem azért szaladok egyből kérdezősködni, mert köteleznek rá, vagy mert szükségét érzem. Egyszerűen csak szeretek segíteni, ténylegesen. A saját főnököm vagyok, senki nem erőltet semmit sem rám. Legalábbis itt.... Minden mást pedig hagyok, mert úgy kell lennie, legalábbis úgy hiszem. Szeretem őt, tudom, de ez lehet nem elég. De akkor nem tudom mi lehetne elég. Az elején minden más volt akkor ő is más volt, most mintha kicsit eltávolodott volna, én meg borzasztóan egyedül érzem magam.
Mégsem hagyhatom, hogy ez elvegye a kedvem a munkámtól, és nem tűnik el a mosoly az arcomról, ahogy várom a vendégem válaszát, és reménykedem abban, hogy ő majd elvonja a figyelmemet mindenről, hacsak egy kis időre is teszi meg.

ria + ely

Imádom a munkámat, komolyan, hiába csak virágok, ők is nagyon hálásak tudnak lenni, csak nem úgy, mint a kutyák, vagyok más állat. Van otthon egy növényem, senki sem akarta megtartani, mert nem virágzott, én pedig nem akartam, hogy megint elvigye valaki, aztán visszahozza, így hazavittem. Rá egy hétre olyan gyönyörű kék virágai lettek,. hogy még engem is meglepett. De azóta is az egyik kedvencem, minden nap beszélek hozzá egy kicsit, megdicsérgetem, aztán meg is locsolom. Jót tesz nekik, ha kedvesek velük az emberek. Érzik ők is a szeretet.
Nem sokáig figyelhetem csak a barna hajzuhatagot, hiszen a hölgy megfordul, én nekem meg egyből olyan érzésem támad, mintha már láttam volna. Kattognak a fogaskerekeim ezerrel, de egyszerűen nem ugrik be. Hiába mondja, hogy járt itt a minap, tudom, hogy nem onnan ismerős, ez a hang... Nem tűnik ismerősnek, de az arca annál inkább olyan, mintha már láttam volna. Olyan szép és kedves vonásai vannak, nehéz lenne elfelejteni.
- Nagyon sok olyan növényünk van, sokaknak van ilyen kérdése. Mennyire világos az otthona? - vannak olyan növények, amik jól bírják víz nélkül, olyanok is, akik a sötétben elvannak, de olyan is, amelyik a napot szereti. Nálunk sok fény van, de tudom, hogy vannak olyan helyek, ahol sok a sö9tét kis sarok. A rákvirág például nagyon utálja a közvetlen fényt, ő a félárnyékos, de annál szebb növény. Virága ugyan nincs, de kompenzálja ezt a hatalmas levele, ami különböző módon foltos.  - Inkább zöld növényt szeretne, vagy színesebbet? Esetleg olyat, ami virágzik? - annyian jönnek hasonló kéréssel, hogy külön oldal van ezeknek a növényeknek, hiszen ha valaki nem szeretne annyira beszélgetni közben, azt csak odavezetjük aztán választhat magának, az instrukciókat meg elmondom, amikor fizet. Bár van akit nem igen szokott érdekelni.
- Nem hiszem, de ugyanezen kattogok egy ideje - picit megnyugtat a tudat, hogy nem csak én gondolom így, de közben meg is rémíszt. Elfelejtettem volna, hogy ki ő? De mégis, hogyan? Nem tudom levenni róla a tekintetem, de akármennyire is erőltetem, nem igazán sejlik fel semmi, amiről eszembe juthatna,