Questions

Pént. Okt. 16, 2020 9:37 pm

Azt hiszem ténylegesen igazán nem jártam végig egyetlen egyetemet sem. Csak volt valami vonzó báj abban, hogy részévé válhattam valaminek az illékony pillanatok egyikében. Egyfajta misztikumként gondoltam rá mindig is. Tagja lenni egy nagymúltú háznak, lányszövetségezni, sörpongozni, neves professzorok és akadémikusok óráit hallgatni. A természet, vagy a sors viszont másképp gondolta. Megigazítom magamon a farmert, besodródom a szagok tengerébe. Nem volt nehéz Lucinda órarendjét megkeresni, amilyen kis gondatlan kiragasztotta az asztalára. Természetesen mint aggódó kolléganője idejöttem megnézni, érdeklődni, hogy látták-e. Valójában az a kis picsa pénzt lopott tőlem, nem is keveset. Bele van esve az egyik tanárába, úgyhogy kénytelen vagyok a végére járni annak, hogy vajon a jó tanár úr is lelépett-e vele vagy sem. Mit tud erről és mit nem. Lehet, hogy nem dugnak, bár őszintén egy egyetemen ahol mindenki üdvözölte már a nagykorúságot, az lenne meglepő leginkább ha nem tennék.
Kicsit nosztalgikus, már-már hiányt ébresztő a diákok tömegével lépdelni a folyosókon. Lenyűgöz egy kicsit, ilyen gyenge pillanatokban szeretnék cserélni egy kis időre. Eljátszani a gondolattal, hogy valaki más vagyok, más életúttal ami mondjuk úgy, hogy nem ennyire kiszámítható.
Egy gépi kávéval és három fölösleges beszélgetéssel később megtalálom az előadó ajtaját is. Két lány nyomában lépek be és középtájt foglalok helyet. Egyszerű müködési elv alapján általában az első sorra emlékeznek, a későkre, a hátsó sorok meg notóriusan vonják magukra a figyelmet. Őszintén még azt sem tudom mit várjak tőle. "Még sosem láttalak itt." Kilépek a mélázásból és a nagyon barnaszemű, kedves mosolyú lányra pillantok. Igazi középső szektoros, megjegyzi akik itt vannak körülötte. Egyébként szokatlanul sokan kezdenek beáramlani. - Csak hallottam a kurzusról, puszta kíváncsiság. - kedves a mosolyom, hiszek magamnak és akarom, hogy ő is higgyen nekem. 'Más körülmények között megfogalmazódna, hogy édes vonásai vannak, a haja pedig ápolt, de nem fazonírozott, tehát nem foglalkozik ilyesmivel. Okos lehet, nagy vonzódással a lexikális tudást igénylő területekkel kapcsolatban. Valószínűleg szégyellős is az ágyban. "Mr. Corian lenyűgöző oktató! Nem fogod megbánni." Legszívesebben nyüszögnék egy választ, de belép Ő. A nevezett. Valójában nem akarom hallani a hangját sem azt, hogy miről beszél. Nem is tudom milyen jeleket keresek rajta. Árulkodó Rolexet? Pf. Azt sem tudom gazdag-e vagy szegény. Nem voltam elég alapos, viszont indulatos igen. Egyébként is a végcélt tartom szem előtt. Végighallgatom az előadást.
Követni sem túl nehéz, erős, fűszeres illat lengi körbe ami talán a sajátja, talán az orrom azonosítja így. Jó pár lépéssel utána érek az irodájához. Blaze Corian. Illedelmesen kopogok, sose jó kezdés ha rárúgom az egészet. A végén kihívja rám a zsarukat. A kellemetlenségek pedig nem férnek bele. Egyébként sem kéne itt lennem. Az én munkakörömbe nem tartozik az egyetemi tanárok hajkurászása, viszont a személyesség olyan ütőkártya, ami beleállt a nyakamba és ha nem törődöm vele, elfűrészeli lassacskán.
- Dr. Corian? - nyitok be, egész lényemmel betolakszom a helyiségbe, mintha legalábbis az enyém lenne. - Nem ismerjük egymást. - bájmosolyt öltök, amit a fárasztó napi rutinok összerakásánál hasznosítok leginkább. - Feltételezhetően találkozott valakivel, aki fontos nekem. Vagy csak tud róla hol van. - sikerül végigmérnem, mintha átlátnék a ruháin, a bőrén, bele az agyába ahol a hazugságok, a kitalációk és sötét titkok lappanganak. Ez nincs így. Egyébként pedig három dolog alapján mustrálok csak: kaja, munka vagy szórakozás. Több nincs, nem fér az időbe. - Volna olyan kedves, hogy segít nekem? - ó, nem-nem, nem kívánok nagy feneket. Csak a végére járni. Így vagy úgy.

Szomb. Okt. 17, 2020 7:28 am

Lita x Blaze

Knowledge isn't power until it's applied

A magam részéről nem sok figyelmet fordítok arra, hogy kik érkeznek a terembe. Már csak azért sem, mert az órám nem katalógusos és vendéghallgatók is előfordulnak időről időre, ha olyan téma kerül terítékre, ami esetleg érdekli őket. Persze, akadnak olyan diákok, akiket már azért ismerek, leginkább azok, akik mindig itt vannak és aktívan részt vesznek az órán.
Csodálkoznék is, ha ma nem lennének új jövevények, mivel a kikuju harcosokról fogok beszélni. Az ilyen témák mindig több érdeklődőt vonzanak, mint ahányan egyébként hozzám járnak. A harcosokról meg a varázslatokról szóló előadások mindig foglalkoztatják a diákokat.
Csak kevéssel az óra előtt érkezem meg, egy aprócska laptoppal a hónom alatt. Gyors mozdulatokkal kötöm rá a projektorra, majd körbejáratom a szememet a termen, megvárom, amíg a sutyorgás elhal, s csak utána kezdek el beszélni.
Időnként felteszek egy-egy kérdést, szeretem, amikor valódi diskurzus alakul ki és nem csak monologizálok a kivetítő előtt. Meg aztán innen tudom, hogy figyelnek-e. Nincsenek illúzióim, tisztában vagyok vele, hogy van, aki csak beül, aztán egész idő alatt játszik a telefonján, de a kérdéseim értelemszerűen nem is nekik szólnak.
Az óra végeztével pedig vissza is térek az irodába. Ma kivételesen nem szándékozom sokáig maradni. Munka persze van bőven, de semmi olyan, amit a nappali kényelméből ne tudnék elvégezni. De még akad itt is némi tenni való. Így aztán az új jövevény is megtalál a szobában. A kopogás hallatán sietve vetek oda egy „tessék”-et, de ahogy belép, ő is láthatja, hogy elfoglalt vagyok, mivel csak egy kis fáziskéséssel pillantok fel a monitorról. Tényleg új jövevény. Őt még sosem láttam. Ezen kicsit meg is lepődöm. Általában a csoportok nagyjából fele jár be az órákra, így a maradékkal csak a vizsgán találkozom. Az jóval ritkább, hogy valaki októberben bukkan fel, a szemeszter kellős közepén. Gondolom, nyaralt. Az fontosabb, mint a tanulás, ezek szerint.
-Valóban, miss… - pillantok rá várakozóan. Az én nevemet nem nehéz tudni. Elvégre itt tanítok, és az ajtó mellett is ki van függesztve, az ő bemutatkozása viszont kimaradt. Nem vagyok illemtanár, hogy kioktassam, inkább csak magamban jegyzem meg, hogy a jó modorról még lenne mit tanulnia.
-Talán eltűnt? – erre már azért felkapom a fejemet és valóban felé fordulok a székemmel együtt. -Amennyiben tudok, természetesen. Kiről van szó? – bólintok egy aprót. Felteszem, valamelyik tanítványomról van szó, különben nem rajtam keresné. Bár az inkább meglep, hogy nem a barátain keresi, elvégre ők ezt nyilván jobban tudják, mint én. Nem mondhatnám, hogy túl sok szabadidőmet tölteném az egyetemistákkal, legfeljebb akkor, ha a segítségemet kérik valamihez.

411 ~ Dance with the Dragon

Hétf. Okt. 19, 2020 4:18 pm

to Blaze

I wanna know your secrets

Mindig az udvarias körök mindenhol. Egyszerűbb lenne ha a saját módszereimmel kérdezhetném ki, pedig egészen kár lenne érte, tényleg érdekes dolgokat mondott. Mindig felnéztem egy kicsit azokra, akik egy témának szentelik az életüket. Ez viszont most olyan tárgykör, amibe nem férnek bele a tisztelettel adózás néma percei. Itt sem kellene lennem, a fatehén bizonyára éppen ezerrel hívogat, hogy mikor érek már vissza. Sajnos kikapcsoltam a mobilt, úgyhogy remélem felforr az agyvize és kórházba kerül pár hónapra. Az volna csak a tökéletesség kezdőpontja!
Ez viszont magánügy és mint ilyen képtelen vagyok halasztani, majd megmagyarázom. Vagy felnyalom a betont valahol, hogy hihetőbb legyen egy baleset. Hiába a munkával mindig van valami baj. Azt viszont nem nekem találták ki, hogy csak ücsörögjek és várakozzak. Mr. Corian olyan egyszerű hangszínt üt meg, mintha legalábbis hozzá lenne szokva ahhoz, hogy hülye nők esnek be az irodájába a segítségét kérni valami nagyon halaszthatatlanban.
- Miles, elnézést. - ez pedig egy majdnem igazság. Sosem mutatkozunk be élesben senkinek, aki feltételezetten bújtatja/kilétét ismeri valakinek, akit keresünk. Első számú szabály, vagy talán a hatodik, nem annyira fontos. Szinte kívánom, hogy meséljen valamit az arca, a szemöldökének apró rándulása vagy épp egy félrepillantás.
- Igen, eltűnt. - a pénzemmel, ráadásul vele akart lelépni. Dédelgetett egy nagyon súlyos álmot arról, hogy ő meg a prof hova mennek majd együtt. Szerinte Dr. Coriant veszély fenyegeti. Olyan, amitől csak ő tudja megvédeni és senki más. Szép és bölcs a gondolat, bár nagy fokon alaptalan. Nem nézném ki első látásra egy egyetemi tanárból, hogy annyira veszélyes életet élne. Vagy lehet neki kellett mégis a pénz csak valami másra? Akármit ki tudok nézni az emberekből. Még a nemük, sőt a koruk is mindegy. Érdekes dolgokat mindenki neve mögött találni.
- Lucinda Wrighton. Mond valamit a neve magának? - kellene, hogy mondjon. Jobb esetben. Megkérdezhettem volna Lucit, hogy lefekszik-e vele, járnak-e együtt valahova. Akármiről megkérdezhettem volna basszam! Nagy levegőt veszek, az aggódót is meg kell játszani. Egyébként valóban aggódom, csak nem a liba hanem a pénzem miatt. Többet nem fogadok be senkit olyan hülye dumával, hogy berúgott és nincs pénze taxira. Hogy lehettem ekkora idióta! - Legutoljára a lakásomon járt és Önről beszélt. Hogy veszélyben van és segíteni akar magának, megvédeni. Akármiről is legyen szó. Szóval Dr. Corian, segítsen nekem. Kérem! - őszintén kérem erre. - Mikor látta őt utoljára? - ne hazudjon, mert követni fogom. Minden lépését látnom kell. Vagy tudni fog róla és konfrontálódunk, vagy nem és, meglátjuk mi történik. - Okom van feltételezni, hogy talán - megdugtad vagy nem dugtad meg - mélyebbnek érzi a kapcsolatukat mint a megszokott tanár-diákét. - egy kis mosoly is megjelenik az arcomon. - Vagy? - erre úgysem fog válaszolni. Vagy felháborodik, mert miért ne.

Hétf. Okt. 19, 2020 10:44 pm

Lita x Blaze

Knowledge isn't power until it's applied

Az valóban nem lep meg különösebben, hogy valaki beviharzik az ajtómon és engem keres. Egyrészt ez az én irodám, másrészt a szorgalmasabb diákok gyakran kopogtatnak és mindig nyílt ajtóra találhatnak. Habár a hölgy a küszöbömön nem tűnik ismerősnek, nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy eddig egyszerűen csak lógott, azért nem láttam még korábban.
Apró biccentéssel nyugtázom a nevét, majd felé is fordulok, kíváncsian tudakolva, hogy miben segíthetek neki. Eleinte azt feltételezem, hogy ő is ugyanazért jött, mint a többiek – a tananyagról akar kérdezni vagy szakirodalmat szeretne kölcsön kérni. Annál magasabbra szalad a szemöldököm, mikor kiderül, hogy nem erről van szó,
-Ezt szomorúan hallom. - nem mondanám, hogy a hangom érzelmekkel teli volna, de hát azt sem tudom, kiről van szó. Így nehéz volna őszintén sajnálkozni miatta, bár nem gondolnám, hogy tényleg olyan nagy baj lenne. Az valószínűbbnek tűnik, hogy egy kicsit el akart tűnni a világ szeme elől vagy esetleg összevesztek, de erről nyilván nem fogok kérdezősködni.
-Igen. Az órámra jár. - dörzsölöm meg az államat. Okos lány, annyi szent, bár talán egy kicsit túlságosan is lelkes – és nem a tananyag iránt. Ennek ellenére mindahányszor ide téved, segítek neki a tanulásban, még ha tudom is, hogy nem ez az, ami igazán érdekli.
-Veszélyben? - ezúttal őszinte meghökkenés ül ki az arcomra. Arról azért tudnék, ha valamiféle veszély fenyegetne. De az az igazság, hogy meglehetősen unalmas figura vagyok az átlaghoz képest. -Miféle veszélyben? - Kutatok, tanítok, a munka teszi ki az életemet. Még csak különösebben gazdag sem vagyok, bár nem szenvedek hiányt semmiben.
-A múlt héten, amikor kitűnő ZH-t írt. - Mindössze egy pontot veszített, ami egyébként tényleg kimagasló, mivel nem szokásom könnyű dolgozatokat íratni. Mindent a diákok kezébe adok ahhoz, hogy elsajátíthassák a szakterületet, de ezért cserébe azt is elvárom, hogy teljesítsenek.
-Khm... nos, igen, ezt már én is észrevettem. De biztosíthatom róla, hogy ez egyoldalú. - Még csak az hiányzik nekem, hogy az egyik diákommal hozzanak hírbe!
Egyre kevésbé gondolom, hogy a lány eltűnésének hátterében valami komoly dolog állna. Az előbbiek fényében inkább arra gondolok, hogy egy egyszerű ivászatra indult a barátaival, ahol alaposan kiütötte magát. Ez errefelé egyébként sem olyan ritka. Ugyanakkor megértem, ha Miss Miles aggódik, elvégre barátok. Ha az én barátom lenne, én is aggódnék.

370 ~ Dance with the Dragon

Pént. Okt. 30, 2020 10:37 pm

to Blaze

What do we next, Holmes?

Őszintén nem volt ma igazából tervben, hogy ellátogassak az egyetemre. Éppen azt kamuztam a fatehénnek, hogy sürgős orvosi vizsgálaton kell részt vennem. Biztos azt hiszi nemi baj, vagy abortuszra igyekszem suttyomban. Fogadjunk holnap majd mély részvéttel fog rám nézni, az összes picsa meg a hátam mögött összesúgni. Vah, lenyelem azt is. Csak ezen legyek túl, had dédelgessem vissza a bankókat oda, ahol tartom. Ehhez viszont a mélyen tisztelt tanár úrra van szükségem, vagy docens, professzor, adjunktus, nem tudom. Nem annyira nézegettem a névtábláját. Remélem tudja ki az, akit keresek. Ösztönből feltételezek mindenkiről rosszat, meg annál is rosszabbat. A szép pofi mindig valami olyat rejt, amit nem szívesen mutogatnak a külvilágnak. Jobb híján a combomon kezdek dobolni. Feszengek az épületben egy kicsit.
- Szomorúan. - játszadozom a szóval, a hangjából semmi szomorúság nem érződik ki. Még minimálisan sem. Satnyán mosolyodom el, valóban gyászos hír, de nincs időm azon a libán merengeni. Többet nem segítek egyik félhajléktalan lelki nyomorultnak sem, az biztos. Kikutatta a cuccom. Ez vért kíván. Minél előbb találom meg, annál kevesebbet.
- Honnan kellene tudnom? Csak ezt emlegette, hogy maga veszélyben van és segítenie kell. - amit meg is tett az én pénzemmel, ezt viszont egyelőre nem kell tudnia. - Magának kell tudnia, hogy vannak-e olyan ismeretségei, amik esetleg rá hozhattak veszélyt. - ezt őszintén kétlem, egyetemi tanár. Talán a fejére hullanak a könyvei a polcról, vagy meglincselik a rossz jegyet kapott hallgatói. Ennél többet kétlek. Aztán meg lehet meglepődöm és kiderül valami olyan, hogy én akarok majd elfutni.
- Milyen jól tudja. - negédesen elmosolyodom. Mennyien írhatnak nála zh-t egy héten, vagy két hét leforgása alatt? 100 ember? Kétszáz? Rá emlékszik. Biztos csak paranoid vagyok, lehet kiemelkedő zseni a liba, ő meg megjegyezte. Mi van ha mégsem?
- Mindent elhiszek, Mr. Corian, csak a beszámolóiból nem így jött le. - konkrétan ugyan nem mondta, hogy lefekszik vele meg ilyesmik, csak lelkitárs, megértik egymást, ő a tökéletes és efféle jelzők. Felőlem játszhatnak Piroska és a farkast is, csak kerüljön meg a pénzem. - Viszont maga az egyetlen aki jelenleg segíthet. - vagyis nincs kedvem sokáig magánnyomozósat játszani az ügyben. A végére akarok járni. - Megtenné? - a kérdés annyira nem is kérdés. Persze alapból semmi köze egy felnőtt emberhez, aki a hallgatója, de ha bárhol fellelem a picsát, legalább ő élő akadály lesz köztem és a fejletépési élvezkedésem között. - Magáért annyira rajong, talán ha meg is találjuk, hatással lehet rá. - na meg nincs kedvem egyedül rágni a lábtörlőt sehol sem. - Nem szeretnék a rendőrséghez fordulni, magának meg gondolom nincs kedve bizonygatni előttük, hogy nem dugja a diákját. - pardon, ezt mondhattam volna kicsit szebben is. Kicsit meg vagyok kavarodva. Az istennőm lepisszeg, ennyi talán belefér. Még.

Vas. Nov. 01, 2020 7:24 am

Lita x Blaze

Knowledge isn't power until it's applied

Azon még önmagában nem lepődöm meg, hogy valaki kopog, mert ez tulajdonképpen mindennapos. Annál inkább azon, amikor egy ismeretlen arc bukkan fel az ajtó mögött és meglehetősen furcsa dolgokról kezd kérdezgetni. Nem rejtem különösebben véka alá, hogy nehezemre esik komolyan venni a dolgot. Amióta itt vagyok több diák is „eltűnt” már, aztán persze mindegyik előkerült egy görbe kirándulásról. Persze, azt megértem, hogy a hozzátartozói aggódnak. Ha például az öcsémről lenne szó, valószínűleg én is aggódnék. Ebben a helyzetben viszont az én gondolataimat nem az aggodalom irányítja.
Amint visszakérdez, megköszörülöm a torkomat, majd félredöntött fejjel pillantok a nőre.
-Biztos benne, hogy nem csak a barátaival mulat? - kérdezek rá végül arra, ami a fejemben forog, mióta csak előállt a történettel. Nem akartam neki felhozni a dolgot, mert nyilván ő jóval komolyabban veszi a dolgot és nem is a lelkébe akarok gyalogolni. De azt sem különösebben kedvelem, ha valaki minden ok nélkül ellenségeskedik velem.
-Hát... hacsak nem támad rám valami veszélyes szellem az egyik kriptában decemberben, amit kétlek, akkor ez nem valószínű.- mosolyodom el. Az átlag számára meglehetősen unalmas fickónak számítok, bár ez sosem foglalkoztatott különösebben. Elvégre nem nekik élem az életemet, hanem magamnak és nekem történetesen éppen elég izgalmas így. Mások az extrém sportban találják meg magukat, én a kutatásokban.
-Nem olyan nagy tanszék ez. - vonom fel a szemöldökömet. Persze, a nagyelőadóban rengetegen vannak, de mivel az óra szabadon látogatható, ez nem olyan meglepő. Akadnak olyanok is, akik egyszerűen csak házit írni ülnek be.
-Mégis hová szeretne kilyukadni? - kérdezem kissé élesen, mert mostanra már kissé bosszant a nő pattogása. Már csak azért is, mert olyasvalakit keres rajtam, akit az iskolán kívül nem is igazán szoktam látni. Azt természetesen én is észrevettem, hogy a lány némiképp buzgó mócsing, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy emiatt bárki felett ítélkezzek. Még akkor sem, ha őt nem csak a tudásszomj vezérli, mint annak idején engem.
-Hatással? Hogy ne tűnjön el megint? - vonom fel kissé a szemöldökömet, mert ezen a ponton már azt sem igazán értem, hogy miket hord össze ez a nő. Ennek ellenére én a magam részéről igyekszem türelmet erőltetni magamra, bár a jelek szerint neki feltett szándéka, hogy ezt megakadályozza.
-Milyen finoman fogalmaz. - rándul meg az arcom kissé. -Tudja, pedig én a maga helyében azt tenném. Akkor még a végén meg is találnák. - Meg aztán ha annyira aggódik érte, nyilván ez is lenne a cél, mert a jelek szerint a nyomozósdiban nem jeleskedik. -Én pedig önként vállalom az átvilágítást is. - Nem szeretem, ha alaptalanul vádolnak meg ilyesmivel. Ráadásul nincs is mit bizonygatnom. Így magyarázkodás helyett az ajtóhoz sétálok, szélesre tárom azt, majd a folyosó mennyezetére mutatok az ajtóval szemben.-Látja? Kamera. Van belőle minden előadóban is. És van belőle a ház portáján is, ahol lakom. Sőt, a legjobb tudomásom szerint az utcán is tartanak belőle. Így még arról is akadna talán támpont, hogy hová indult. De gondolom ez magának újdonság lehet, ha eddig nem jutott eszébe. - Talán egy kissé lekezelő vagyok, de ez olyan nagyon nem is meglepő. Elvégre ő volt az aki vádaskodva rám rontott, így aztán nekem sem kötelességem őt okosnak tartani, főleg akkor, ha bebizonyítja ennek az ellenkezőjét. Még így is úriember voltam vele.

531 ~ Dance with the Dragon

Szer. Nov. 11, 2020 11:37 am

to Blaze

I wanna know your secrets

Kicsit ott tartok, hogy mindjárt megkérdőjelezem saját magamat a dologgal kapcsolatban. Nem szeretem amikor túl értelmes a másik fél és túlságosan értelmes kérdéseket tesz fel a vak bólogatás helyett. Mindent csak lelassít, mondjuk hülyékkel együtt dolgozni is nehezebb, bár világos parancsokkal egész jól tudnak működni. Most mintha valamilyen diplomáciai háborút készülnék vívni az oktatóval, nem tudom melyik mondat lesz a helyes, vagy éppen a helytelen. Ahogy azt sem, hogy a szuka felkapja-e a fejét, hogy leharapja az övét kedvtelésből.
- Egészen biztos vagyok benne. - kétség sem fér hozzá, nincsenek is tudtommal barátai, nekem inkább tűnik a csaj egy elmebetegnek, akit a világ szerencsétlenségére felvettek az egyetemre. Egyébként meg valami művészlélek, aki azért jár néprajzra, hogy a műalkotásnak álcázott pszichotikus szobrocskáit megalkothassa. Jártam a kis műtermében a múlt éjjel, a barométerem rögtön vészjelzőbe állt be miatta.
- Nem feltétlen a valóságalap a lényeg, Mr. Corian. Ő azt hiszi, hogy maga veszélyben van. Minden követ meg akar mozgatni, hogy ettől az akármitől és per akárkitől megmentse, megvédje. Nem tudom, nem mindig beszél esszészerűen. - sóhajtok egyet, azért mindent én sem tudhatok. Valamire készül a picsa, különben nem mert volna tőlem pénzt lopni hozzá. Lehet tényleg csak el akarja vinni a pasit valami romantikus, hétvégi mennyezetnézős kirándulásra. Mert ez egyébként bármilyen kirándulás alapszabálya, hogy ha a kiszemelteddel utaznál el, akkor a mennyezetet fogod maximum látni mialatt hanyatt fekszel a motelben az ágyon, rajtad pedig ő.
- Ezért tudja kiről van szó, persze. - bólintok, hát nem tudom mit akarok tőle végeredményben. A visszatartó erő lenne, hogy ne kövessek el hirtelen felindulásból egy gyilkosságot, ha esetleg meg is találom a csajt. Megrázom a fejemet végül. - Sehová, Mr. Corian. Ha nincs hová kilyukadni ugyebár, teljességgel mindegy, hogy ő mit hisz. - vagy éppenséggel, hogy én mit gondolok. Az majdnem biztos, hogy ez nem a filmekben látható egyetemi hallgató-oktató viszony, a reakciói túl semmilyenek hozzá. Legalább egy árulkodó félmozdulatnak kellene lennie hozzá, hogy köze van a csajhoz.
- Nem, hanem térjen észhez. Nem vagyok klinikai pszichiáter, sem pszichológus, de annak a csajnak nincs minden rendben a fejében. Csoda, hogy nem küldözgetett magának a kis szobrocskáiból amiket csinál. Amik túlmutatnak az evolúció lassú folyamatain szerinte. - elhullott állatokat szed össze és felhasználja a részeiket, jesszus.
- Ha virágnyelven mondom is ugyanezt jelenti. - vizsgálgatom. Nem, egyáltalán nem tűnik úgy, mint aki segíteni akarna. Nem dugja, bár attól még a zsaruk körbejárnák a kérdéskört vele. - Sejtettem, hogy ezt tenné, minden átlagpolgár így vélekedik. Rohanjunk a zsarukhoz, majd ők megoldják. - sosem megyek a rendőrséghez, mert szerintem meg semmit nem oldanak meg. Egy csomó ügyet leraknak tök hamar, mondván nincs kapacitás meg pénz, elég ember, elég bizonyíték.
Ügyesen nem nyúlok utána mikor elmegy mellettem, hogy kioktasson. Lemondóan sikerül megcsóválnom a fejem. Szóval ő ez a típus. Nem nagyon van értelme tovább itt ücsörögnöm igazság szerint. Elbújt a könyvek, a kamerák meg a rendőrség mögé. - Zárjuk ezt rövidre. Tudja, lehet, hogy maga a mintapolgár aki bízik az utcai kamerákban meg abban, hogy a zsaruk mindenkit elkezdenek keresni. Én nem. Ugyanaz a reakció mint magánál. Biztos elment a barátaival mulatni. - szuszogok, felment a pumpám egy kicsit - Ne foglalkozzon a témával, se vele. Én vagyok hülye, hogy egyáltalán idejöttem. - a farkasabbik részem csillogó szemekkel hallgatja a beszélgetést. Lesz ebéd vagy nem lesz ebéd akkor. Muszáj kijutnom mielőtt képtelen leszek visszafogni az állati zsigerből kirügyező indulatot. - Aztán csak óvatosan, Mr. Corian, a nagy testvér mindenhol figyel minket. - muszáj a gúnyos mosoly. Térfigyelő kamerák meg az én hitem, nagyon nem egy. - Elnézést a zavarásért! - kikúszom mellette, legalább nem morgom le torokból, micsoda önfegyelem. - Sajnálom, hogy nem segít. - ezt már távozóban teszem tényleg hozzá. Könnyebb lett volna vele, sokkal-sokkal könnyebb.

Szer. Dec. 02, 2020 7:10 pm

Lita x Blaze

Knowledge isn't power until it's applied

Látni rajtam, hogy én kevésbé vagyok meggyőződve arról, amit a nő állít, bár ennek ellenére annyira nem vagyok modortalan, hogy nyíltan kinevessem. Egyszerűen csak már van egy rutinom az egyetemen, ami miatt valahol érthető módon én annyira nem esem pánikba, ha valamelyik diák néhány napra felszívódik. Arról nem is beszélve, hogy bár ismerem a diákjaimat, nem a magánügyeikkel foglalkozom, hanem a tanulmányaikkal. De azért rákérdezek a dologra, hátha ő is belátja, hogy egy kicsit túlreagálja a dolgot.
Egy aprót bólintok, majd megdörzsölöm a homlokom egy sóhajtás kíséretében, mert még mindig elképzelésem sincs, hogy miért éppen az én nyakamon keresi a barátnőjét. Még ha nem is a barátaival mulat, ők nagy valósínűséggel még így is többet tudnának mondani nálam.
-Értem. És… hogyan szándékozik megvédeni ettől a… vélt veszélytől? – Nem, valahogy nem áll össze a dolog és egyre inkább az az érzésem, hogy egyszerűen két bolond barátnő parázs vitájának a kellős közepére kerültem. És hogy ő nem beszél ésszerűen? Nyilván ezt nem tudom se megcáfolni, se megerősíteni, lévén sosem beszélgettem a lánnyal ilyesmiről, nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezzel a tulajdonságával nincs egyedül.
-Nézze… én boldogan segítek magának, ha ennyire szüksége van rá, de akkor kénytelen lesz azt is elmondani, hogy mégis miben tudok. – teszem össze a kezeimet. Láthatóan fogy a türelmem, mert ennek a beszélgetésnek se füle, se farka. Sőt, kezdem megkérdőjelezni a vendégem elmeállapotát is, ami azt illeti.
-És erre tényleg úgy gondolja, hogy én vagyok a legalkalmasabb? – kérdezem kissé élesen, mert amíg azt állítja, hogy ő nem orvos, addig láthatja azt is, hogy én sem. Tény és való, hogy Dr áll a nevem előtt, de az korántsem azért, mert orvos volnék, hanem azért, mert PhD-m van. Vagy ezek szerint ez számára nem egyértelmű…?
-Nekem úgy tűnik, hogy a maga módszere sem túl hatékony. – mutatok rá az egyértelmű tényre. Merthogy eddig mindössze annyit tett a barátnőjéért, hogy rárontott a tanárára, megvádolta alaptalanul, aztán a barátnőjét kezdte el mindenfélének lehordani, miközben a fent említett tanártól valamilyen rejtélyes oknál fogva elvárja, hogy rendőr és orvos legyen egy személyben. Nem… ez a lány határozottan nem épelméjű. Nem csoda, hogy rövid úton elveszítem a fonalat is a beszélgetésben.
-Hogy jön ez most ide? – kérdezem meglepetten. Elvégre egy percig sem állítottam, hogy a kameraképeken kövesse a tanítványomat, bár nyilván nem volna elvetendő ötlet, de ez ismét a rendőrség hatásköre lenne, nem pedig az övé.
Végül összeráncolom a homlokom, ahogy búcsúzkodni kezd. Pszichiáter ugyan nem vagyok, de még így is ki merem jelenteni, hogy a jövevény hangulatingadozásait bármelyik Borderline-tól szenvedő beteg megirigyelhetné.
-Tudja, maga nagyon manipulatív próbál lenni. És borzasztóan rosszul csinálja. – hagyom rá a dolgot. Tulajdonképpen még örülnék is, ha távozna, mert nagyon régen hallottam ennyi zagyvaságot egyetlen beszélgetés alatt. És ahogy az idő telik úgy nekem egyre kevesebb türelmem van ezekhez, bár még így is mondhatom, hogy nyugodtabban kezelem a dolgot az átlagnál.

469 ~ Dance with the Dragon

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés