Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
That, my dear
is what makes a character interesting, their secrets.
"Tell me your story"
These are the most powerful words in the universe

crimson dusk
shoulder to cry on Emptyírta: Eliott Irvine
Csüt. Okt. 28, 2021 6:34 pm

queen of nothing
shoulder to cry on Emptyírta: Florian Draco
Pént. Okt. 22, 2021 1:14 pm

It is what it is - Deni & James
shoulder to cry on Emptyírta: Fernandeniar Leach
Hétf. Okt. 11, 2021 9:49 pm

Like I ever wanted to see you again ~ Kyle & Leith
shoulder to cry on Emptyírta: Kyle Thyron
Hétf. Okt. 11, 2021 8:48 pm

See, hear and speak
shoulder to cry on Emptyírta: Kyle Thyron
Hétf. Okt. 11, 2021 8:40 pm

Sonja & Elijah - and the earth is still moving
shoulder to cry on Emptyírta: Sonja Hunt
Vas. Okt. 10, 2021 10:37 am

Cyrus x Cain - Shake it up
shoulder to cry on Emptyírta: Cyrus Fisher
Vas. Okt. 10, 2021 9:45 am

First step to a (not) wedding
shoulder to cry on Emptyírta: Anriad Lyell
Hétf. Okt. 04, 2021 8:44 pm

Jonathon Llythir
shoulder to cry on Emptyírta: Jonathan Llythir
Hétf. Szept. 27, 2021 10:10 pm

I'm lost in the darkness, and you are my torch ~ Orion x Florian
shoulder to cry on Emptyírta: Orion Draco
Pént. Szept. 24, 2021 3:08 pm

Here we are
kings and queens of the world
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (180 fő) Kedd Okt. 15, 2024 3:01 am-kor volt itt.


Megosztás
 

 shoulder to cry on

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

shoulder to cry on EmptySzomb. Okt. 17, 2020 12:25 am
Caspien x Nixie


Otthon vagyok.
Minden porcikám sajog, a kötél felsértette a bőröm és most vöröslik a nyoma, oldalam, arcom fájdalomtól zsibbad, de élek és nagyon, de nagyon fáradt vagyok. Az adrenalin, ami elöntött Oliver isten háta mögötti kis színházában, már régen kifogyott és most semmi másra nem vágyik a testem, mint hogy összegömbölyödjek az ágyamon és elaludjak, de agyam túlzottan kattog, túlpörög és tudom, hogy képtelenség anélkül lehunyni a szemeim, hogy újraéljem a halálfélelmet ami nemrég még egész testemet és elmémet uralta.
Az élet nem fair, ezt most mégsem szeretném elfogadni, ha lenne isten, most dühös imába foglalva kérdezném, hogy miért pont én?
Talán megérdemeltem, talán túl régóta játszom a játékom, túl sokakat akartam már a magaménak és döntöttem ezért össze nyugodt életeket, de ez tényleg a karma lett volna?
Gondolkodás nélkül veszem az irányt a lefelé vezető lépcsőhöz és lassan, elkínzottan de gondolataimat elcsitítva haladok a lent halkan hullámzó víz felé, hogy meggyógyítson. Hogy úgy igazán otthon érezzem magam a sós víz ölelésében, mintha szerető karok vonnának magukhoz és a víz suttogja a fülembe, hogy minden rendben lesz.
Már most minden rendben van.
Csak a falban lévő lámpákat kapcsolom fel, egész kevés fényt nyújtanak, éppen csak kiemelik a tárgyak, a medence vonalát, a víz sötéten nyaldossa a köves partot és valamennyire megnyugtatja összefeszült gyomromat. A partján állok meg és dobom le széttépázott blúzomat, bőrszoknyám és a vékony fehérneműt is, ami nem védett volna semmit, hogyha Oliver beváltja a fenyegetését és az emberét is odaengedi hozzám; végül lerúgom a csizmám és mielőtt túlzottan védtelennek érezném magam, bedőlök a vízbe.
Körülölel és simogat, vigasztal és leemeli a lelkemet nyomasztó élményt, mire végigérek a velem szemben lévő faláig; a felszínre eresztem elkínzott testem és lehunyt szemmel válok meg a lábaktól, pikkelyeim csillognak és erősebbnek érzem magam. Most próbálna meg bárki felnyalábolni és bedobni a csomagtartójukba.
Nem tudom, mennyi idő telhet el ebben a csendes meditációban, a víz tetején lebegve, miközben az marja az arcomon ejtett ütések nyomát, de halk léptek rántanak ki belőle; fordulok és a víz alá merülök, éppen csak orromig emelkedek ki és figyelem lélegzetvisszafojtva, ki érkezik.
Caspien.

346 ~ 🌹
Vendég

Vendég
Anonymous



shoulder to cry on Empty

shoulder to cry on EmptyKedd Okt. 20, 2020 3:59 pm
Nixie x Cas

I will be there for you no matter what, no matter when and no matter how.

Hosszú nap volt. Mikor megkaptam Chrissy első telefonját még az igazak álmát aludtam öösszegömbölyödve az ágyamban. Biztos megérezte hogy a pasijával álmodok. Ohh de milyen édes álom volt. Éreztem a testemen Fynn érintéseit, a csókjait a nyakamon a kék szemeket az enyémbe nézni.
Csodás álom volt amit a telefon csörgése szakított félbe. Korán reggeltől rohangáltatott. Kávéért menjek ide, oda amoda, ennek szóljak annak szóljak. Mindent el lehetett volna intézni egy telefonnal de neki könnyebb és jobb volt engem rohangáltatni.
Párszor összefutottam Fynnel akin egy kicsit mindig meg-megakadt a tekintetem. Még a lányoknak sem meséltem arról a srácról pedig az elúlt egy hétben minden álmomat végigkísértette.
Azok a kék szemek a gyönyörű mosoly az erős karok és minden más.
Akartam őt magamnak. Anynira akartam mint még soha semmit.
EMlékeztem az unokahúgaim tanítására, hogy hogyan szerezzek meg bárkit akit akarok de ez azért más volt. A főnököm pasija volt az istenért... Így csak szemezni tudtam vele. Bármikor ha szembejtt.
A szemem nem eresztette az övét , mosolyogtam rá, végigmértem.
Éreztettem vele hogy mit akarok.
Mindennig mindhiába.
Ahogy elindultam haza éreztem hogy másra sem vágyom csak egy alapos úszásra. Az kell nekem hogy végre kiáztassam a fejemből a srácot. AKkor tovább tudok majd lépni.
Ahogy a busz ablakából néztem folyót ai végigvezetett az út mentén haáig egyre csak nőtt és nőtt a víz utáni vágyam. Ahogy beléptem a házba üresnek tűnt így ahelyett hogy elindulta volna megkeresni a lányokat hogy köszönjek nekik a pince felé vettem az irányt.
Kibújtam a kabátomból és a pulcsimból út közben és csak alépcsőre szórtam őket. Tudtam hogy ha a lányok meglátják kapni fogok de... nem volt kedvem most elpakolni őket.
Meglepve vettem észre hogy fel vannak kapcsolva a lámpák a falban. Valaki van itt...?
- Hahó? - néztem körbe. Akkor vettem észre a ruhakupacot a földön, a drága csizmát és a ruhákat.
- Nixie? Nessa? - álltam meg - Ti vagytok idelent? - nézelődtem. Ekkor láttam meg a vízben a szinte eltűnő alakot. Csak egy szempár figyelt amit rögtön felismertem.
Szélesen elmosolyodtam.
- Nixie... - fogalmam sincs ogy tudtam megkülönböztetni őket, egyszerűen csak... tudtam - Miért nem szólsz, megijesztettél... - kezdtem el közelebb sétálni immáron mezítláb és ahogy egláttam az arcát megtorpantam. Sebek és zúzódások borították a gyönyörű arcot.
- Nixie...?! Mi történt veled? - a hangom megremegett a hirtelen jött védelmező dühtől, nem érdekeltek a ruháim egyből az arcához nyúltam hogy jobban megnézhessem.

396 ~  I love you
Vendég

Vendég
Anonymous



shoulder to cry on Empty
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
One of Us :: Every story ends sometime :: Archívum :: Archivált játékok-
^
ˇ