Fate of a goddess

Utálom amikor késésben vagyok, mert OH rohadt kedvenc kávézójánál kilométeres sor áll valami újdonság miatt, ezért meg én lassulok le és persze a fatehén stopperrel méri az időt örökké. Szerintem direkt azt lesi, hogy mikor szúrok el valamit. Természetesen tud a múltkoriról, hogy bemerészkedtem az oroszlán irodájába, ráadásul még találkoztunk is. Összemaszatoltam a papírokat, azt adtam oda neki, holott nem is szokta átnézni az ilyeneket. Honnan a fenéből kellett volna tudnom? A tetejében meg itt ez az egész megmagyarázhatatlan kálvária a testőrrel. Az elmúlt egy hétben megjártam a Poklot idebent. Szerettem volna vele beszélni, találkozni, a szuka meg folyamatosan őt keresi, szimatolja mindenfelé. Mániákus lett, az istennő a nyakára lépett, megláncolta és behajította egy ketrecbe. Kussoljon, veszélyezteti a munkánkat, ráadásul ha OH rájön, hogy mit műveltünk odalent, simán szétrúgja a seggünket és csak utána rúg ki. Nem, ezt nem hagyhatom. Egyszerűen nem lehetséges ez a kimenetel.
Éjszakák óta morogva ébredek fel, sírós-panaszos vonyítást vélek hallani. Fáj a fejem a balhéktól, egyszerűen el kell nyomnom az imádott farkast, az istennőm megmondta. Megsimogatott aznap éjjel és kilátásba helyezte az összes problémát ami ebből adódhat. El kellett ballagnom a gyógyszertárba is az eseményutáni miatt, biztosra kell menni szerinte. Nagyon modern gondolkodású istennő, aki szerint egy nem kívánt gyerek csak megint mindent tönkretenne. Hisz még a nevét sem tudtuk annak a neveletlennek aki elbódított minket. Ezért ülök 7. napja minden éjjel zárásig a sarki bárban, hátha akkor már eléggé letompul az agyam ahhoz, hogy ne akarjak semmit se csinálni már aznap éjjel. Max létezni kussban. Amíg az istennő persze boldogan táncol a kertjében, hisz győztes ő. Amúgy sem örül a szuka létezésének, de hát ez egy nem választható dolog.
Áthágok ezer öltözködési szabályt, mert farmerban esem be, csizmában és bőrkabátban, némileg még kócosan is. Basszam, motorral járok nem taxival meg óriás terepjáróval billegtetem be a seggem mint egyesek. Szinte futva loholok be a papírpoharakkal amin mindenkinek ott díszeleg a neve. Ütközöm a testőrrel, rögtön belém nyomakszik a fejfájás. A szuka sír utána, el kell némítani a kurva hangot. Az istennő jótékonyan a doboz gyógyszerre utal, amit elintéztünk. Nem mintha hathatós lenne, nekem nincs kurva betegségem. Vérfarkas vagyok! Majdnem leborulnak a kávék! - Basszus, vigyázhatnál! - baszom le rögtön, rá sem nézek. Nem szabad, az istennő is felé csap a vékony faággal. Zavaróan káros a jelenléte, erre kell gondolnom. Nem szabad semmi másra. Az illatára sem, a csókjára, az ízére és az élvezetre sem amit adott nekem. Amit együtt átéltünk. A fatehén gúnyos szemekkel néz végig. "Ez nem valami motoros kocsma, Alita!" Hangzik a fénylőre festett szopós szájából a mondat. Várok pár másodpercet mielőtt megfordulnék. - Mindjárt átöltözöm, sor volt a kávézónál. - a mosolyt képtelen vagyok megereszteni, ez a picsa nem tudja mikor elég. "Korábban kéne elindulni." - Időben szoktam indulni, Bella. - annyira hűvösen csengenek a szavaim, hogy remélem jégszilánkok fúródnak az agyába és nézhetem a haláltusáját. "Öltözz át." - nagy levegőt veszek, kifelé indulok, bár inkább választok egy emelettel lentebbi mosdót ilyenkor, ott legalább nem kell rágondolnom erre a kurvára. Megint a testőr van előttem. - Nem hiszem el baszki! Hess valamerre! - Egyébként is mintha azt mondta volna a múltkor, hogy lenne valami Bella alatt szívesen, vagy hát a kollégák, de az istennő megmondta, hogy mindig minden másokról szól, tehát megdugná a fatehenet. Akkor meg amúgy is én vagyok a hülye. A tekintetét mondjuk kerülöm, nem akarok kontaktot, nem hívhatja elő a farkast. Az istennő rálép a lánc végére is. Ellépek mellette, de még így is érzem az illatát. Az istennő jelez, dohányzik, nem való nekünk semmiképpen. Mit is akarnék tőle? Ne legyek hülye. A szuka a kezébe harap a nőnek. Neki igenis megfelel.Fáj a fejem tőlük. Nagy levegővel nem is lefelé, hanem felfelé megyek. Csak nem lifttel, hanem lépcsőn. Ki kell jutnom innen. Rohadt, rohadt fejfájás! Ez a testőr hibája, minden az ő hibája. Az istennő határozott. Beslisszolok a mosdóba öltözni. Mindjárt szép leszek, rendezett és nagyon készen a munkára! Beleszuszakolom magam a szűk szettbe és a cipőkbe, kivágom az ajtót, mint aki legalábbis western filmbe lép be.

Lehetne sokkal kedvesebb a fatehén, vagy ennyire OH farkára akar magának VIP szalagot masnizni? Vagy csak egyszerűen rendszeresebben kellene neki szétraknia a lábát. Tuti egyébként minden másban tehetségtelen liba volt, aztán itt éli ki a diktátorokéval vetekedő természetét a gyengébbeken. Pedig olyan kéjes arckifejezéssel tudnám hallgatni a zokogását meg a könyörgését! Mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni. A testőr, akiről mint megtudtam Eddy névre hallgat is pont rosszkor van rossz helyen. Az út közepén, hogy majdnem magamra trancsírozzam a kávét. Az meg elképeszt, hogy valamiféle nonverbális védelem alá helyez a szavaival a fatehénnel szemben. Megsütöm a tekintetem kénes pokolkövein, fogja már be ugyan a száját, nem kértem védelmet. A végén még hírbe kevernek minket és mi a faszt mondanék OH-nak úgy mégis. Nem, nincs köztünk semmi, csak szájon erőszakolt a múltkor, elszakadt a póráz főnök, mert hát akad itt egy farkas is jó mélyen és gátlástalanul keféltünk a falnál? Szép monológ lenne, talán nem is egy, hanem rögtön két szemöldöke emelkedne meg, valószínűleg első körben a munkaidő alatti mulatozást emelné ki. Ostoba állati ösztönök, semmit se tudok ellenük tenni az esetek nagy részében, de ilyen közel engedni egy fajtársat nem más, mint fatális hiba, amit nem engedhetek meg magamnak. Az istennő komolyan helyesel, ma még nőgyógyászhoz is el kell mennünk, nehogy megint megtörténjen egy olyan mint a múltkor. Végzetes hiba 2-es fokozatként ránézek, a farkas olyan erővel startolna el a ketrecéből, hogy meg kell kapaszkodnom a táskáimban, nehogy megint elveszítsem a kontrollt.
- Nagyszerű! - fújtatva vágtatok ki mellette. Átöltözöm és egyszerűen kizárom. Az elmúlt héten nagyszerűen ment, mindjárt a számlájára is írom a hasi görcsöket amit a megborított ciklus okozott. Az istennői kódex egyik legfontosabb szabálya, hogy tartózkodjak a farkasoktól minden téren. Főleg testin, kiemelten azon.
A mosdóba érve a fejfájással is megküzdök, a farkas kaparna kifelé, hogy találkozzon Eddyvel, megszaglássza és berángassa valahová az egyhetes pótlásra. Ez az ami nem fog megtörténni, az istennő láncot csattint a puhán bundázott lábakra. Bevési a szabályt "Nincs szex a farkassal". Ezt mantrázom magamnak, vagyis ő nekem, úgy hetvenhétszer rögtön. A vegyszerekkel tarkított barack illat nem segít a fejfájásomon. Sietnem kellene. Kibújok a csizmából meg a nadrágból is, utóbbit az ülőkére hajtogatom. Jobban szeretnék a farmerban maradni, az istennő szerint viszont nem illik. OH és a fatehén is totál elegánsban nyomja, nekem is abban kell. Ráülök a nadrágra, míg felgörgetem a lábaimon a combfixet és kiveszem a ruhát is. Hallom, hogy nyílik az ajtó, de hát annyira nem meglepő, ha van itt mozgás. Előveszem a cipőimet is. Az a "Na" kapcsoltat, pedig a szuka érzi ki érkezett, izgatottan mászkál a láncaival. Szerinte a hím most rendet fog tenni. Az istennő készen áll, hogy ettől eltántorítsa a pimasz, wc-be belógó lényt, nem hallott még magán szféráról? - Senki nem bújócskázik, ellenben te ott tartózkodsz ahol nem lenne szabad. - az istennő erős, acélos akarata feszül meg bennem. Öltözzek, nem billenthet ki. Csak egy pasas aki nyilván a puncit hajtja mint az összes többi. A szuka lemorogja a picsába ezért a kijelentésért, mert azt a bizonyost már megkapta és mégis itt van. Morális szónoklatba kezd az istennőm, hogy hát munkahelyen belüli könnyed numera, a saját értékemet dobtam ki a kukába a múltkor, nem vagyok normális meg ilyenek. Bújok bele a ruhába. - Megkérlek fáradj ki innen, ez a női szakasz. - a szuka fájdalmasan jelző vonyít neki, hallja meg és csináljon valamit! Szabadítsa ki. Belerúg az istennő, ne vinnyogjon. Kell tartás is a világba. Persze egyik sem érti a másikat, már a szemeim is lüktetnek a fejfájástól. Eligazítom magamon és próbálom a cipőimet is felvenni. A hajam össze-vissza száll a felborzolt elektromosságtól. Elpakolom a cuccom szép komótosan. Előbb-utóbb valamelyikünknek meg kell mozdulnia. Ketyeg az órám is, bár legalább a fatehén már tisztában van vele, hogy épületen belül vagyok. Azzal is, hogy miért jöttem ki. Hisz ő szabja OH parancsait mindenkin méretre. Kikapom a kis neszesszert, kinyitom az ajtót. Jó, hát nem hiszem el! Milyen neveletlen, az istennő feddő tekintettel figyel kifelé. - Elállnál az útból? Sminkelnem kell. Közben add akkor elő, hogy mit akarsz.. - nagyot sóhajtok, Eddy, Eddy! Nem érzed a bajt? Muszáj elmennem mellette és elkerülni, hogy egymáshoz érjünk. Lecuccolok a tükör előtt és az alapozóért nyúlok. - Vagy nincs különösebb okod arra, hogy a mosdóban zaklass? - az istennő hűvös pillantása méri végig, a szuka lelkes, őt zaklatnia kellene, fedeznie, együtt lenniük a soknál is többször. Visszafordulok a tükörhöz. Nem kellene tennie, semmit sem. Csak elmenni innen.

Nem hiszem el, hogy képes volt utánam jönni ide is! Az a dög meg boldogan szimatolja a levegőt, minden zsigerében érzi a hímet, készen állna vele a párzásra. Rátaposok a láncra, amíg az én gondolataim vannak nyeregben, ez nem fog még egyszer bekövetkezni. Ostoba farkas, arra nem képes gondolni, hogy mi lenne az életünkkel, a karrierünkkel és velünk sem, ha esetleg felcsinálja ez a bizonyos Eddy. Nem, csak vágtatna hozzá, húson, bőrön és lelken keresztül, hogy boldogan nyomja magát neki. Azt már nem, barátom! A végén Hudson kirúg mert a testőrével sokkal közelebbi a kapocs, mint egyébként kellene. Szóval semmilyen kapocs nem lesz, ezt eldöntöm. Sugallom a fejbe, amit meg kell védenem. Nincs szüksége erre a pasasra, sem lelkileg, sem testileg sem farkasilag. A tanácsaimra van szüksége, semmi másra. Eddig is rendben tartottam az életét. Szép ház, jó munkák. Néha áldozatokat kell hozni, nos Eddy is egy ilyen dobozba tartozik. Fel kell áldozni az állatias baromságokat a nagyobb jóért. A szukát is kipusztítanám innen ha tudnám, csak nem lehet. Hallod, Alita, viselkedj! Engedj dominálni és majd mindent elrendezek.
- Talán mert öltözöm. Az pedig magányos folyamat, nem igényel társaságot. - nagyon ügyesen elmondja amit sugallok, belehelyezkedem, kitárom a kezeimet és dédelgetem ezt a furcsán sebzett lelket. A fickónak mennie kell, punktum. Megigazítom a lábamat a cipőben. Mindjárt megnézzük a tükörbe milyen szépek lettünk. Sok időt elverünk vásárlásra, a farkas dög meg rosszul van tőle. Ha rajta múlna egész nap meztelenül hemperegne valami szarban, vagy inkább szó szerint szarban.
- Keresztbe teszel a női kollégáknak azért, hogy utánam osonj a mosdóba? - hűvös a kérdés, bár meg kell állapítanom, hogy találékony. A végén még vigyázni kell vele más okokból is. Egy férfi, akit a farka vezérel könnyű préda, lehet csavargatni az ujjak között. Egy férfi, akit a farka vezérel és még okos is, már veszélyesnek minősül. Dühtől rándul meg az arcom, nem kellene mindig azt a múltkorit emlegetnie. A saját nézőpontomból az egy erőszak volt, ugyanis semmilyen zsigerem nem járult hozzá. A test viszont élvezte, túlságosan is élvezte. A farkas fel is bátorodott, azt hitte az az állat, hogy majd irányító lehet. Sosem lehet, ha rajta múlna undorító sorozatgyilkosok lennénk valami börtön mélyén szenvedve. Helyette szép házunk van, szabadok vagyunk és azt tesszük amit csak akarunk.
- Valóban kimerítettük. - kellemetlen róla beszélni is, egyszerűen nem illik. Ami volt, elmúlt és nem kell taglalni. Egyébként is mennyire lealacsonyító proli működés az, hogy a garázsban egy falnál lihegtek egymásba csavarodva mint a hormonoktól túlfűtött kamaszok? Ha rajtam múlt volna! Összepakolok és végre kilépek ebből a fülkéből. Összevonom a szemöldököm, hidegen mérem végig és küldöm arrébb. A köszönési kört azt hiszem lefutottuk az irodában, amikor a védelmemre kelt Bellával szemben. Hülye, hülye, hülye! Nyakára lépek a farkasnak, kussoljon be. Ez a panaszos nyüszögés a fejemben, még rosszabb. Zavaró, nagyon zavaró. Magamon érzem a tekintetét Eddynek, az elismerés rendben van, akkor a ruha hatásos. Pont amit szerettem volna. Nem nézek rá, a végén olyat látnék még megcsillanni, amit nagyon nem szeretnék. Egészségtelen lenne rá nézve. Egyébként sem értené meg ha azt mondanám, hogy nem az a nő vagyok akit megbaszott a falnál a múltkor, mint egy ócska ribancot. Lepakolom a cuccom.
- Semmire sem ad indokot. A zaklatásra meg főleg nem. - pillantok rá hűvösen a tükörből - Egyébként meg nem kell hangosan kimondani mindent ami az ember eszébe jut. Úriember meg pláne nem emleget fel egy ilyen esetet egy mosdóban. - hihetetlen, hogy még ennyivel sincs tisztában. Kellemetlen a fülemnek még hallani is. A test így is emlékszik rá, a szuka simulna a kezei közé. Ezt nem fogom hagyni, semmilyen esetben sem. Rávágom a ketrecajtót arra a szőrös mocsokládára. Rúzsért nyúlok, vörösért. Próbálok úgy tenni mintha itt sem lenne, egyszerűen kizárni a gondolatokból és az emlékekből is.
- Azt hiszem ehhez semmi közöd nincsen. - na ez a bajom a szőrössel is. Miatta nem törhetünk komolyabb babérokra az élet egyes területein. Az a havi egy nap nagyon nehezen lenne megoldható komoly pozíció esetén. Így is nehezen oldom meg, remélem nem találja ki ez a félőrült, hogy legyenek együtt teliholdkor. - Legtöbbször engem csak deréktól felfelé látnak, de minek magyarázzak divatkényelmi szempontokat egy férfinak? - befejezem a szám tökéletesítését és, mi? Úgy rándulok össze mintha megégettek volna. Mit művel? Hogy képzeli? A szuka panaszosan vonyít, ő ezt meghívónak veszi, a hímje üzenetének. Biztos hozzá is dörgölné magát rögtön, hisz elég lenne felhajtani a ruhát, meg félrehúzni a bugyit. Na, szó nincs ilyesmiről. Eltolom a kezét magam mellől, hogy meg tudjak fordulni egyáltalán. A derekára csúsztatom a kezeimet, eltolom. - Mégis mi a fenét képzelsz te magadról, mi? - a nyakára fonom az ujjaimat, a farkas meg rángat belülről, jaj a kurva életbe, mi ez már. A füléhez hajolok. - Nem szeretem ha tárgyként kezelnek amit akkor taperolnak ha kedvük tartja. Nem lettél különlegesebb attól mert múltkor volt egy botlásom. Hagyj engem békén! Világos? - az illata megőrjíti a farkast, nem látható harcmezőn harap a kezembe. Kénytelen vagyok elhúzni, ellépni. - Remélem tisztáztuk, Eddy. - megigazítom a ruhát magamon és hátat fordítok neki. Ennyi csak elég, hogy elmenjen és ne okozzon nekem még nagyobb fejfájást. Így is kurva nehéz a döggel megküzdeni miatta. Ha közel van, meg csak rosszabb. Nekem kéne erről is döntenem. Csakis nekem! - Egyáltalán mit akarsz itt? Minek jöttél utánam?

Nem akarom ezt a játékos, flörtölős hangszínt sem hallgatni tőle. Ha előbb dobtam volna láncot arra a dögre, akkor most nem lennék ilyen helyzetben. Egyáltalán hogy jutott eszébe utánam jönni ide? Épeszű pasas nem csinál ilyet. Ezért, pontosan ezért igyekszem magamat távol is tartani az összes farkastól, hogy ilyen ne történhessen meg. Főleg mert most is tessék, munkahelyen belül! Nem hiszem el, hogy megtörtént és igyekszem mélységes mélyre elnyomni, amit az a dög közvetítene kifelé. Menne a híméhez hogyne, mániákusan kaparászik belülről. Jönne kifelé megint, részéről tuti az is rendben lenne, hogy itt keféljenek a mosdóban. Szó nincs róla!
- Mégis mit imádnának? – horkantok. Elképzelem Bella arcát, hogy milyen szemmel nézne ránk ha kitudódna mondjuk egyáltalán a múltkori. Vagy most, hogy bejött utánam a mosdóba úgy, hogy történetesen átöltözni jöttem és rendbe szedni magamat. – Felőlem beszedheted, az én lelkiismeretem tökéletesen tiszta. Van bejárásom ide. – majdnem együttérzőn sikerül rápillantanom, nekem van tehát neki meg nincs. Semmi oka nincs itt lenni mert csak megnehezíti az életem. Fogalma sincs milyen küzdelem megy bennem végbe, mennyire hozzá akar dörgölőzni a büdös dög, ráadásul nem állati alakban, hisz az most lehetetlen. Főleg mikor ilyen szemekkel néz ránk, nem, csak rám. A farkast nem láthatja, nincs jelen. Nem engedem egy pillanatig sem, hogy jelen legyen. Csak baj van belőle. Legjobb lenne ha nem is létezne, ezen a dolgon viszont nem tudok segíteni semmilyen formában. Pedig próbáltam mindenféle népekhez fordulni, mindegyik bolondnak nézett.
- Miért, te minek neveznéd? – kéretlen bejövetel, kifejezetten szar kedv jelzése és a társaságára való nem kívánt célzás ellenére itt van, tehát ez zaklatás. Mégis meglepődöm a felháborodásán. Utáljon csak, ne is akarjon velem szóbaállni sem, akkor könnyedén bilincselem le a szőrös dög mind a négy lábát, hogy soha többé ne üsse fel a fejét a munkában. Egyáltalán ne is tegye, azt a havi egy napot meg megtanultam kibírni, mind megtanultuk. - De mocskos szád van! - csóválom a fejem végigpillantva rajta. Csak taglaljuk, nem értem. Ez a pasas egyáltalán hallja-e amit mondok neki? Kétséges. Nem hagyhatom, hogy kizökkentsen ezzel a provokatív és alpári stílussal. Bezzeg Litának tetszene. Őt kell megvédenem, vele pedig magamat. Ez a srác veszélyes mindenre nézve is. Epés megjegyzésként a számra ül, hogy mintha múltkor ő is zakóban és ingben lett volna, amit szintén nem vett le. - Nahát, akkor kategorizálsz ha magadat kívülre helyezed? - nem állom meg, hogy ne célozzak rá. Ez is arra a korcsra vall, széttette a lábát egy falnál. Egy falnál a munkahelyén! Ez még egy kidobónál is rosszabb fejlemény, azok legalább hátra viszik az embert. Csak a baj van ha nem gondolkodhatok én és nem tudok felülkerekedni. Nem szabad hát testi kontaktba keveredni vele semmiképpen.
- Ha tüzelne is, ahogy nevezed - ez is mennyire egy állatias megnevezés. Mi a fészkes fenét esznek azok ketten ezen a pasin? Komolyan, mit? - az sem indokolná ezt a fajta viseletet. Egyszerűen így elegáns. - kioktatom, hol nőtt fel egyáltalán, az utcán? Még, hogy tüzelek! Egy csúnya balsejtelem viszont marad a szavai nyomán. Vajon megérzi, ha igen? Mennyire van jó orra a testünkhöz, hozzánk? Szigorúan tudományos alapról elbeszélgetnék vele. Ha arrébb menne mondjuk 3 méterrel. Vagy még jobb, ha felhívna telefonon mondjuk. Az kielégítő lenne a kíváncsiságom és a biztonságunk szempontjából is. Ez viszont nagyon nem, hogy hozzám nyomja az arcát.Nem lehet a közelemben! Ne nézzen tárgynak, meg semminek! Miért nem megy el a picsába mint tenné bárki más? Minek marad itt és ér hozzám újra? Beszorít, meg kell küzdenem a farkassal, nyilall a fejfájás is, hisz az a dög tudja, hogy ki van a közelben. Ki van megint ennyire itt és nagyon szeretné, hogy találkozhasson vele megint. Méltóképpen akarja köszönteni, mert az acsargós beleszimatolás a felkavart benti levegőbe egy jel, hogy a hím meg ő összetartoznak, megkovácsolták abban a bűnös aktusban. Nem lehetséges! Nem és nem! Nem osztok lapot valami négylábú szőrös sorozatgyilkosnak azért, hogy kedvére párosodhasson! Elkapom a nyakát és annyira szeretném ha befogná végre a száját, elmenne úgy, ahogyan jött aztán meg békénhagyna. A dög meg majd szenved, legalább kussban lesz.
- Ezért jöttél, hogy ezt közöld? - ne becézgessen és főleg ne ilyen hangsúllyal. Vigasztalgassam a lelkét, hogy nem csak egy baszás volt, pedig az én gondolatmenetem szerint csak erőszak volt, amiben nem vettem részt. Kár, hogy ezt semmilyen bíróság nem fogadná el, mert akkor fény derülne olyanokra, amikre nem kellene. A vérfarkas lét sajnos csak a második a sorban. Kézen harap a farkas, ez a fájdalom pedig belülről szaggat, el kell hát eresztenem. Ki kell zárnom. Muszáj!
- Meg akarsz zsarolni? - a fene az okos fajtájába. Le kellene ragadniuk a frizbinél meg a botoknál, talán arra kéne mindet betanítani. - Képes lennél beköpni Hudsonnak azért, mert az egód képtelen benyelni valamit? - a szívem majd kiesik a számon, egyre nehezebben nyomom el a szukát odabent, pedig azt akarom, hogy Lita is hallja ezeket a szavakat. Ezekre emlékezzen, hogy nem való neki ez az Eddy, hisz zsarolja. Csak egy eszköz a farkán, semmi más. Ennél meg tartsa magát többre, ha már én védelmezem minden nem kívánatostól.
Meglepett "jesszusom", meg a pult hűvöse a combom alatt. Rögtön hátrébb kell hajolnom, legalább ne legyünk már ennyire közel. El akarom tolni magamtól, hátrébb kell hát csúsznom, hogy ne simulgasson már így be a lábaim közé, ha egyszer kurvára nincs szó ilyesmiről. Megkísérlem felpofozni, már amekkora mozgásterem van egy mosdópulton. Egy pulton! Mit képzel, miket mond nekem? Remélem csattan a pofon, had fájjon a tenyerem. Seggfej! Hallod, Lita? Veszélyes! Megmondtam neked. Sugalltam annyiszor az elmúlt napokban, hogy el kell kerülni. Ő sem arany, hiába fénylett neked olyan izgatóan. - Vigyázz a szádra! Mi köze van a munkámhoz annak, hogy megsértődtél, mi? Te jöttél ide utánam, te zaklatsz öltözködés közben! És eressz el! - előre lököm magam, le akarok szállni. Nem fogok szét tett lábakkal ücsörögni itt, mintha minden rendben lenne. - Hagyj engem békén! Megesett a dolog egyszer. Többet nem fog. Vagy most rohansz a főnökhöz árulkodni? - gonosz módon nevetek fel, gúny ömlik belőlem és düh, kurvára dühös vagyok. A fejem meg fáj, mert minden adott lenne a dögnek. Meg akarja szaglászni, rajta hagyni az illatát megint, újból pecsétet sütni kettőjükre. - Bezzeg amikor a dugás volt kilátásban leszartad Hudsont meg a nagy elveket! Úgyhogy süsd meg a zsarolásodat! - muszáj lejutnom, de a hely is kicsi. Hát megkísérlem megint eltolni. A farkas panaszosan rángat belülről. Ha rajta múlna, de nem rajta múlik!

Még, hogy korrekciós elbeszélgetés. Lehetne olyan mint a többi pasas, mondjuk túllép azon a dugáson és elfelejti az egészet. Lehet ez valami állati dolog is, amit egyébként is nehezen tudok érteni, mert a legtöbbször minden olyasmitől undorodom ami annak a dögnek tetszik. Ha csak annyi lett volna, hogy elmentek randizni és csókolóztak, talán simogatták egymást, egy szót sem szólnék. Ez viszont túl is lőtt minden olyan célon amit úgy általában véve el tudnék fogadni. Egy garázsban, könyörgöm! Garázsban egy falnál! Mintha csak ösztönlények lennének akik nem tudnak parancsolni maguknak. Így aztán mindegy a helyszín, a környezet, a szabályok meg úgy általában minden. Ez el-fo-gad-ha-tat-lan!
- Ez egy marhaság! - nem is viselkedem úgy, csak úgy intézem, hogy ne kelljen vele a kelleténél többször összefutni. Még kevésbé kettesben, mert az ilyen beszélgetéshez vezethet. - Nem kerüllek téged, ez egy munkahely. - erőszakosan akarom szabályozni a folyamot, térjen szépen észhez. Kezdje azzal, hogy elhúz mielőtt még komolyan megharagszom. Ha egy farkast el tudok zárni, nem okozna problémát kettő sem valószínűleg. Csúnyán tetszik ez a gondolat, bár a távolléte feltűnne Hudsonnak, ami meg kényelmetlenné tenné az egészet. - Ha egyszer így van. - vonok vállat, tényleg mocskos szája van, amit a bentiek kifejezetten nem éreznek problémának, viszont az én fülem ebben az intimitással befújt barack illatú közegben, bántja. Ki kell zárni, még a vadállat sem rángatja egy idő után azt, amiben már nem leli örömét. Megenni meg nem ehet meg, ez az egész épület egy nagy védelem, ami őt is láncok közé kötözi. Emiatt nem tudok aggódni azon, hogy komoly lehet a baj. Hiszen Hudson bent van, Eddynek pedig az ő védelme a feladata, engem pedig vár Bella és legalább két millió munkaórára elegendő meló. Nincs időnk ilyesmire kérem, felejtsük is el gyorsan, hogy ez a lehetetlen helyzet egyáltalán előállt! Eltolom a kezét, hát muszáj mindig hozzám érnie? Muszáj? Tényleg?
- A hozzáférhetőség is csak neked juthat eszedbe. - felelem szárazon, milyen gondolat ez. Sosem vennék fel csak azért egy ruhát, hogy könnyebben bonyolódjak szexuális afférba. Hol él ez a pasi? Persze, gondolom egy két centes ribancnak gondolja minden gondolatomat a múltkori után. Még a nevét sem kellett megkérdezni, annak a dögnek az is felesleges volt, hogy megtudja egyáltalán kit enged a lábai közé. A szavait Lita füleibe kellene folyatni egy tölcsérrel. Értse meg, nekem van igazam. Hogy beszél róla? Itt van az ékes bizonyíték, hogy egyébként ezt gondolja! Ezt! Meg se érdemelte hát a múltkorit. Többször nem is történhet meg. Látod drágám, kicsi Litám? Nem érdemli meg azt sem, hogy gondolj rá. Persze meg kell szűrni a szavakat, megbántódó lélek hajlamos mindenben kapaszkodót keresni. Kiveszegetem a senkiházi, hazug, korcs, értéktelen, cafka szavakat, ezekből lesz majd morzsányi emlék, a többi lényegtelen. Erre kell emlékezni, semmi másra.
- Milyen szerencse, hogy nem a te tiszted eldönteni, mire vagyok alkalmas és mire nem! - mindjárt kicsap a gőz a fülemen is, annyira felhúz. Megzsarol, jóformán lekurváz és még azt is közli, hogy zavarom a felségterületét? Érdekelnek is engem a farkasos faszságok! Hagyjon dolgozni én meg hagyom élni, elég kölcsönös. - Nem kell rám reagálnod, sem észrevenned. Te a testőr vagy én meg az asszisztens. Legyél jóban Bellával, dugd is meg, mehettek együtt nyaralni. - majdnem vicsorba rándul a gúnnyal telenyomott mosolyom. Mondjuk két ellenség egy körből nem feltétlenül kellene, hah, a megoldhatatlanságot kell elrendeznem. - Engem meg hagyj békén! - nyomatékosan mondom újfent, megint, hátha megérti és elfelejti az egészet. Ne jöjjön a közelembe, mert csak nehéz. Mint most, már szaggat a fejem a testközelsége miatt. A pofon sistergése a tenyeremen némileg segít, a fájdalmak mindig jó gyógyírt jelentenek, egy pár centis feljebb lépést a benti dominanciáért. Az van, amit én mondok! Én, én, én! Egy rühes dög nem fogja rajtam gyakorolni a farkashoz dörgölőzést. Le akarok innen jutni, elég ebből a beszélgetésből. - Hogy te mekkora seggfej vagy! - nézek a szakadt gyönyörűséges combfixre, amiért egy kisebb summát hagytam az üzletben. Erre jön ő és máris tönkremegy. Fel tudnék robbanni.
- Mennyire kicsinyes vagy, jesszus! - dühtől lángoló szemekkel nézek rá, ha az a kurva megtudja az biztos, hogy a hátamra is fogja ragasztani a papírt róla rögtön. - Tehát elvágnád a megélhetésem is. Gusztustalannn! - nyomom meg a végét, mindenem nem fogja le, a füléhez tudok hajolni. Ficánkolok a keze alatt, a farkast kell elnyomnom, a kinti farkast meg le. - Menjél akkor! Szaladjál Bellához! Amíg mész, majd ne hagyd ki a szexuális zaklatást a női mosdóban fejezetet sem. Szeretni fogják a jogvédők a sztorit. Menjél már! - nézek a hűvös szemeibe. A tekintete is jelzés, meg fogja tenni. A franc vigye el azt a ribanc farkast, vagy nem tudom az állatvilágban erre mi a megfelelő! Nem véletlen nem tartok kapcsolatot semmilyen vérfarkassal, soha és semmilyen körülmények között. Ez a heves reakció, az észvesztés nem megengedhető. - Te mondtad ki, Eddy. Eddig is meg akartad tenni, nem? - nehézkesen felnevetek, a szorítás fáj és a fájdalom jó, engem hoz nyeregbe. Csak azért se hagyom, hogy lefogjon itt mint valami gyereket. Kemény a pult alattam, már hidegnek sem érzem. Kihajolok előle, alóla, legyünk minél messzebb egymástól. Így is túlságosan közel van, a picsába az egésszel! - Engedj már el! - felsikítok ettől a dühtől, a fájó fejemtől, a kifelé vágyó farkastól. Hátha még ide is döcög a takarító néni, hogy van-e patkány, csótány bármi ami ilyen ijesztő. - El kell menned innen! - az arcom elé kapom mindkét kezem, ne lássam. Nem akarom látni az arcát, sem érezni az illatát. Nekem kell elmennem innen, nagyon gyorsan. A két könyökhajlatába ütök, lazuljon ez a fogás, le kell jutnom a kurva pultról. Vissza a fülkébe. Aztán ki és haza. Begörcsöl a gyomrom, lüktetve fáj mindenem. Reszelősen lélegzem, kapkodom a levegőt befelé. Nekitolom magam, már amennyire van még bennem erő, hátha kibillen és lecsúszhatok. Össze kell magam szedni.