Fate of a goddess

Utálom amikor késésben vagyok, mert OH rohadt kedvenc kávézójánál kilométeres sor áll valami újdonság miatt, ezért meg én lassulok le és persze a fatehén stopperrel méri az időt örökké. Szerintem direkt azt lesi, hogy mikor szúrok el valamit. Természetesen tud a múltkoriról, hogy bemerészkedtem az oroszlán irodájába, ráadásul még találkoztunk is. Összemaszatoltam a papírokat, azt adtam oda neki, holott nem is szokta átnézni az ilyeneket. Honnan a fenéből kellett volna tudnom? A tetejében meg itt ez az egész megmagyarázhatatlan kálvária a testőrrel. Az elmúlt egy hétben megjártam a Poklot idebent. Szerettem volna vele beszélni, találkozni, a szuka meg folyamatosan őt keresi, szimatolja mindenfelé. Mániákus lett, az istennő a nyakára lépett, megláncolta és behajította egy ketrecbe. Kussoljon, veszélyezteti a munkánkat, ráadásul ha OH rájön, hogy mit műveltünk odalent, simán szétrúgja a seggünket és csak utána rúg ki. Nem, ezt nem hagyhatom. Egyszerűen nem lehetséges ez a kimenetel.
Éjszakák óta morogva ébredek fel, sírós-panaszos vonyítást vélek hallani. Fáj a fejem a balhéktól, egyszerűen el kell nyomnom az imádott farkast, az istennőm megmondta. Megsimogatott aznap éjjel és kilátásba helyezte az összes problémát ami ebből adódhat. El kellett ballagnom a gyógyszertárba is az eseményutáni miatt, biztosra kell menni szerinte. Nagyon modern gondolkodású istennő, aki szerint egy nem kívánt gyerek csak megint mindent tönkretenne. Hisz még a nevét sem tudtuk annak a neveletlennek aki elbódított minket. Ezért ülök 7. napja minden éjjel zárásig a sarki bárban, hátha akkor már eléggé letompul az agyam ahhoz, hogy ne akarjak semmit se csinálni már aznap éjjel. Max létezni kussban. Amíg az istennő persze boldogan táncol a kertjében, hisz győztes ő. Amúgy sem örül a szuka létezésének, de hát ez egy nem választható dolog.
Áthágok ezer öltözködési szabályt, mert farmerban esem be, csizmában és bőrkabátban, némileg még kócosan is. Basszam, motorral járok nem taxival meg óriás terepjáróval billegtetem be a seggem mint egyesek. Szinte futva loholok be a papírpoharakkal amin mindenkinek ott díszeleg a neve. Ütközöm a testőrrel, rögtön belém nyomakszik a fejfájás. A szuka sír utána, el kell némítani a kurva hangot. Az istennő jótékonyan a doboz gyógyszerre utal, amit elintéztünk. Nem mintha hathatós lenne, nekem nincs kurva betegségem. Vérfarkas vagyok! Majdnem leborulnak a kávék! - Basszus, vigyázhatnál! - baszom le rögtön, rá sem nézek. Nem szabad, az istennő is felé csap a vékony faággal. Zavaróan káros a jelenléte, erre kell gondolnom. Nem szabad semmi másra. Az illatára sem, a csókjára, az ízére és az élvezetre sem amit adott nekem. Amit együtt átéltünk. A fatehén gúnyos szemekkel néz végig. "Ez nem valami motoros kocsma, Alita!" Hangzik a fénylőre festett szopós szájából a mondat. Várok pár másodpercet mielőtt megfordulnék. - Mindjárt átöltözöm, sor volt a kávézónál. - a mosolyt képtelen vagyok megereszteni, ez a picsa nem tudja mikor elég. "Korábban kéne elindulni." - Időben szoktam indulni, Bella. - annyira hűvösen csengenek a szavaim, hogy remélem jégszilánkok fúródnak az agyába és nézhetem a haláltusáját. "Öltözz át." - nagy levegőt veszek, kifelé indulok, bár inkább választok egy emelettel lentebbi mosdót ilyenkor, ott legalább nem kell rágondolnom erre a kurvára. Megint a testőr van előttem. - Nem hiszem el baszki! Hess valamerre! - Egyébként is mintha azt mondta volna a múltkor, hogy lenne valami Bella alatt szívesen, vagy hát a kollégák, de az istennő megmondta, hogy mindig minden másokról szól, tehát megdugná a fatehenet. Akkor meg amúgy is én vagyok a hülye. A tekintetét mondjuk kerülöm, nem akarok kontaktot, nem hívhatja elő a farkast. Az istennő rálép a lánc végére is. Ellépek mellette, de még így is érzem az illatát. Az istennő jelez, dohányzik, nem való nekünk semmiképpen. Mit is akarnék tőle? Ne legyek hülye. A szuka a kezébe harap a nőnek. Neki igenis megfelel.Fáj a fejem tőlük. Nagy levegővel nem is lefelé, hanem felfelé megyek. Csak nem lifttel, hanem lépcsőn. Ki kell jutnom innen. Rohadt, rohadt fejfájás! Ez a testőr hibája, minden az ő hibája. Az istennő határozott. Beslisszolok a mosdóba öltözni. Mindjárt szép leszek, rendezett és nagyon készen a munkára! Beleszuszakolom magam a szűk szettbe és a cipőkbe, kivágom az ajtót, mint aki legalábbis western filmbe lép be.

Fogalmam sincs miféle tényekről beszél. Nem kerülöm, csak nem kérek a társaságából. Épp elég baj, hogy a büdös dög kérne belőle, repetát is, sőt az egész menzát megvenné és maga mellett, alatt, fölött szállásolná el az ágyban, vagy akármelyik sötét sarokban is. Szerintem ezek egyértelmű jelek arra, hogy ne vetemedjen ilyesmire, mint most. Valamiért viszont csak nem érti meg, vagy én nem értem őt ezt már magam sem tudom. A dög közelében nem lehet, annyi biztos. Az időm viszont vészesen ketyeg, nincs időm vele bájcsevegni valamiről, amit ki se mond.
- Te vagy az aki úgy viselkedik mintha általános iskolás lenne. - utánam jönni a mosdóba, hát ez mindennek a 13 éves kori szintje. Megállíthatott volna a folyosón is, mondjuk három percben. Megbeszélhettük volna. Nem most, mikor rohanok és Bella minden percet levonogat a renomémból, tehát értékes legokockáim elmennek mellettem, míg mi itt állunk és a semmit ragozzuk. Szó sem lehet a testőrről, a végén még kicsúszik a kezemből az irányítás és a korcs dög belül mindent el fog rontani. Tényleg mindent. Nehéz volt rendes lakást találni, megmozgatni a kapcsolati hálót. Számára mindig minden olyan egyszerű, sose keresi a komplexet. A körülötte lévők is vagy érdeklik, vagy nem érdeklik kategóriások. Ebben sem egyezünk. Semmiben sem.
- Tehát minden nő amelyik felvesz egy szoknyát, azt a hozzáférhetőségért csinálja? Micsoda szexista hülyeség ez! - mintha a közép-nyugat valamelyik kisvárosában lennénk, ahol mindig a rossz lányokkal van gond, akik felhívják magukra a szegény férfiemberek figyelmét, mert mutogatják a lábukat.. Egyébként se érdekel mit gondol a ruháimról. Az viszont nagyon is, hogy hülyeségeket mond totálisan.
- Fejtsük ki, azért vagyok a testőr véleménye szerint munkára alkalmatlan mert nem vele dugok a szabad perceimben? - megvetően horkantok és még rám mondja, hogy úgy viselkedem mint egy dedós. Én, amikor saját magát kellene hallgatnia legalább! - Védenceid? Á, többen is vannak? - remélem azt a kurvát védi Hudson mellett tíz körömmel, mindjárt igaz is lesz amit gondolok. Menjen és udvaroljon akkor neki, randizzanak, dugjanak és vigye el nyaralni. Védencei, hát csodás. - Az előző kérdésem még mindig áll. Azért van mindez, mert nem veled dugok a szabad perceimben? - nem kellett volna a múltkori, rohadt szuka, tényleg tönkrevágja az életemet az ilyen húzásokkal. Ez mondjuk lehetett volna a könnyebb eset is, nem, neki rögtön az okosat kellett megtalálnia akivel baszott is egy nagyot nyitásnak. Kinek kell ennek a következményeit kezelnie? Nekem. Ahelyett, hogy arra fókuszálnék amiért itt vagyok ebben a rohadt épületben, ebben a ruhában: a munkámra. Továbbra is zavar, hogy hozzám ér és lefog mintha valami hülye túsz lennék, vagy valami félresikerült casting pornót forgatnánk éppen. Nem tetszik, az egész nem tetszik. Maradt volna a helyén, már tövig dughatta volna a nyelvét Bella seggébe azóta, kávézhattak volna, ha már megküzdöttem egy sornyi emberrel, hogy elhozzam őket.
- Szóval ki akarsz rúgatni erre alapozva. - ezt már nem kérdezem, hanem mondom. Teljesen fel vagyok háborodva - Arra, hogy nem lettünk... - keresek egy szót amit nem találok, annyira felhúz, hogy már gondolkodni sem tudok. - testi-lelki jó barátok? - hát ez csodálatos. Nincs elég dolgozó az épületben erre? Vagy ha már itt tartunk a dolgozói hierarchia csúcsribancát is választhatná, sőt, szerintem teszi is, engem meg basztat csak.
- Éber mi? És biztos bedugult az orra, ha eddig nem vette észre. - a felkapaszkodott szóval arcon talál, nagyon is igaza van. Lita nem gazdag család lánya, ha én nem lennék, akkor megelégedne valami árufeltöltői pozícióval is, ahol emberek között lehet. Én másra vágyom és másra is vagyok képes, csak hagynia kell. Ha meg nem, akkor megtalálom a módját, hogy hagyja. Rém unalmas beszélgetéseket szoktunk folytatni, bár hosszú évekbe került megtalálni ezt a módszert. - Sajnálom, nem születtem királylánynak. És ha engem nevezel alakoskodónak, nyugodtan magadat is. Mert a munkáddal érvelsz most már, szóval ha hazug vagyok te meg még nagyobb hazug vagy. - elküldöm, és megy is. Látom, hogy néz rám. Tökéletes, majd megbeszélem Litával, jöjjön rá, hogy a farkasok csak bajt okoznak neki és nekem meg kell védenem tőlük. Mindenkitől meg kell, akkor lehet jó élete, sikeres élete, elfelejtve azt a koszfészket ahonnan jött és amiben felnőtt.
- Inkább az a hihetetlen, hogy elbaszod valakinek az életét mondvacsinált indokokkal. - nem akarok vele beszélni, lázasan pörög az agyam amint elenged és két lábbal állhatok a földön megint. Remegő kézzel simogatom le a szoknyámat, a hátát nézem, a lépéseit. Nem akarok vele egyezkedni és bepakolni alkupozícióba, viszont szükségem van erre a melóra. Meg kell tartanom, egyszerűen muszáj. Ha a fenti kurva megtudja és mégsem rúgnak ki rögtön, hát valószínűleg a státuszból vesznek ki. - Szükségem van erre a munkára. Elmehetsz és beköphetsz, nyugodtan hátra is dőlhetsz utána, hogy utcára rakattál. Vagy megegyezünk és felnőttként kezeljük ezt a valamit, ami téged ennyire felháborít. - erőltetem bele a nyugalmat a hangomba. Azért a fülkéhez sétálok vissza és legörgetem a lábamról a tönkrement combfixet. Meg az épet is. Visszaveszem a zoknimat. - Mert a tömeges sértések mellett az elmaradt, hogy amúgy mit akarsz. - le is kell jegyzetelnem őket, el ne felejtsem. Alakoskodó, felkapaszkodott, hazug, dedós, majdnem a ribanc is. Vagyis biztosan semmit, vagy mégis csak nekem nem fér bele a fejembe. Elnyúlok a farmerért is, öltözni mindig könnyebb. Húzom is felfelé. - Figyelek. - lehet értelme sincs annak, hogy megegyezést ajánlok. - Persze, ha a védenceid várnak nem tartalak fel. - már semleges a hangszínem. Ha a szuka nincs a felszín közelében, márpedig nincs, akkor hamar le tudok nyugodni. Az alaptermészet része.

A racionalitásról éppen még vagy két órát beszélhetnénk. Az sem racionális lépés, hogy utánam jön a mosdóba, ráadásul pont akkor amikor átöltözni jövök be. Az sem racionális lépés, hogy miután elmondom, hogy hagyjon békén nem teszi meg, hanem a pultra pakol mint egy gyereket. Nem racionális, hogy sérteget amit nem érdemlek meg, mert vele ellentétben én racionálisan cselekszem. A munkahelyi affér éppen azért az, hogy ne legyen több. Néha összefutnánk a folyosón, illedelmesen köszönnénk és arra tudnék fókuszálni amire muszáj, azaz a munkámra. Meg arra, hogy valahogy azt a ribanc Bellát eltüntessem a képből és végre előre tudjak lépni, hogy nálam fussanak össze Hudson szálai, beosszam az idejét, fogadjam a hívásait és ne csak a kávékat cipeljem meg fénymásoljak meg osonjak Bella hatalmasra nőtt segge alatt.
- A racionalitást inkább hagyd ki, most is vicsorogsz. – mindjárt még le is cseszem érte. Alapjáraton semmilyen vérfarkassal nem szeretek olyan közelségbe kerülni, hogy ilyen vicsorgást lássak. Tudom mire képesek, Lita még emlékszik rá amikor történt az eset abban a rohadt parkban. Nem szabad félni meg áldozattá válni, tudom, legalább egymillió ilyen témájú irodalmat olvastam végig, mert próbáltam megérteni ami bennünk zajlik. Azt hittem a farkas majd csúcsra repíti a duónkat, kezelhető lesz és ki tudjuk használni mindenféle képességét. Nem így lett, veszélyessé vált a szabadságunkra nézve. Túlságosan is veszélyessé. Eddy is ennek a bizonyítéka, hogy az együttműködés egy ilyen szukával majdnem lehetetlen feladat, hiszen nincs póráz amit rá lehetne tenni és visszarángatni. Egyszerűen elfelejtette a létezésem is a múltkor, félresöpört a kanja kedvéért. Hát többet nem fog, el lett intézve szerintem, hogy Eddy ne akarjon vele szóba sem állni.
- Nem hazudok, az aktámban minden adat valós. – nézek rá meglepve, vagy hát talán ő a múltkori perspektívából szemléli. Mondjuk akkor sem hangzott el hazug szó sajnos. A nő és a farkas őt akarták mániákusan, mindennél jobban és meg is adta nekik amit szerettek volna. Az én hangomat némították el, Eddy pedig nem is hallotta mostanáig, vagy nem figyelt fel rá. Nem szeretném viszont, hogy kiderüljön ez a szőrös bélyeg ami a testemben terpeszkedik. Ezernyi dologtól vágna el, sőt mindent felrúgna amit eddig építgettem magamnak. Pontosabban magunknak, nem mintha az a dög egyáltalán értékelné. – Jaj, ugyan! Emiatt ezt mondani? – nem, Eddy, sajnos nem mondhatod el annak a ribancnak fenn akiért úgy odáig vagy, hogy hozzá szaladsz rögtön. Nem teheted meg, nem vághatod tönkre egyik karrieremet sem. Sem az életemet ha már itt tartunk.
- Nem, nem én. Ha felmész oda, te fogod megtenni vele. – ehhez az állásponthoz ragaszkodom. Ha elmondja az imádott Bellácskájának, nekem lőttek és teljes fokig. Többé nem fogok munkát kapni abban, amihez értek. Pont azért, mert ki a fene akarna egy vérfarkast az asszisztensének? Senki. Kirúgatna, mert a vezérribanc szavára hallgatnak. Hudsonig fel sem jutna a történet, fel sem tűnne neki, hogy helyettem egy másik kosztümös ücsörög a másik asztalnál. Eddy mindenesetre efelé mutat. Akkor öltöznöm kell és kurva, kurva, kurva gyorsan elhagyni ezt az épületet. Mindenemet kifordítaná magából. Meg telefonálnom sem ártana, meg mondjuk nem hagyni, hogy ez így elinduljon és meg is történjen. A fejem is készül már szétesni, rögtön kapok levegőt is, hogy nincs annyira közel. Persze a dög pontosan tudja, hogy a közelben van. Nagyon is tudja.
- Pontosan tudom mi történt egy hete, pusztán értsd meg kérlek, nekem kényelmetlenek a munkahelyi afférok. Csak problémát okoznak és veszélyessé teszik a munkavégzést. – nesze neki a racionalitásom, belekapaszkodom ebbe, nem akarok vele veszekedni, hiszen nincs min. – Hisz látod, éppen a munkám elvesztésével fenyegetsz. – pedig némely ponton szívesen beletörölném a kis arcába, hogy akkor menjen Bellácskához, mondja el neki az igazat és rúgasson ki ha ettől annyira kurva jól érzi magát. – Jesszusom, Eddy! – kilépek a fülkéből félig farmerban, zokniban, rajtam a ruhával még mindig. – Ahhoz képest, hogy egy felkapaszkodott ribancnak neveztél aki hazug meg nem is tudom még micsoda és zsarolsz is éppen, nem én vagyok az, aki a kutyájának néz. – muszáj erre felhívnom a figyelmét, éppen ő aláz engem, tán megtettem vele én is, a hangomban viszont semmi sértő nem volt most. – Igen, megegyezni próbálnék ha nem sértődnél meg minden harmadik percben. – kifújom a hajam az arcomból és megállok akkor a fülke előtt. – Gyere vissza! – ezt meg már a zárt ajtónak sikerül mondanom, nem hiszem el, hogy itt is hagy. Még a számat is eltátom meglepetésemben. Ösztönből mozdulok, kiszaladok a helyiségből utána. – Eddy, várj már! – nyúlok a karja után ha utolérem. Tiszta hülyét csinálok magamból. – Komolyan mondtam odabent, egyezzünk meg, mint a felnőttek. Szükségem van a munkámra, szeretem ezt csinálni. – elengedem, nekem muszáj viselkednem, ha már az egyik felemtől életidegen a kulturált viselkedés fogalma. Látod Lita, mit meg nem teszek érted? – Sajnálom ha nyers voltam az imént, elnézésedet kérem. Szeretném ha normálisan tudnánk viselkedni egymással. – ezt komolyan mondom történetesen, hiszen nem evidens, hogy bunkóskodnunk kell. – Persze a döntés a tiéd, ha akarod felmehetsz és elmondhatod az imádott Belládnak, hogy mi vagyok én. Kirúgathatsz. Csak ha ezt akarod, akkor mondd meg. Akkor összekapom magam és elhúzok. Tudom mivel jár az, ami következik. – nagy levegőt veszek, próbálok nem félrenézni, csak megtartom a kellő távolságot kettőnk között. A farkas belülről harap szét, istenem de fáj a fejem. Már a fények is zavarnak. Inkább a tenyerembe nyomom a körmeimet, nem nagyon tud segíteni. – Csak talán nem itt kellene megbeszélnünk, nem? Hm? – szeretnék rágyújtani, inni egy felest, bevenni valami gyógyszert és aludni vagy 10 órát egyhuzamban. Próbálok higgadt maradni, nem foglalkozni azzal az utálattal sem amit a szemében láttam. Eddy farkas, nem jó felhúzni, bár nem tudom meddig bírná cérnával. Köhintek. – Szóval?

Szerintem nem egy nyelvet beszélünk. Vagy szándékosan nem akarja megérteni amit mondok, vagy direkt nem. A lényege ugyanaz. Összecsípem az orrnyergem, nem mintha képes lenne lenyugtatni véglegesen, csak legalább pár pillanatnyi csendet, értett békét szeretnék megnyerni. Vele látszólag viszont nem lehet, hát mi a franc kell a dögnek ezen a pasason? Ah, egyértelmű eléggé, hogy mi, hát istenem, ha tudom, hogy ilyen érzékeny akkor elsikálom ezt pár nappal ezelőtt, akkor most nem tartanánk itt. Sőt, már odafent lennék a napi tennivalóim alatt szépen, ahogy annak lennie kellene. Ez a wc vita kicsit túlságosan szürreális kereteket öltött, onnantól kezdve, hogy a kifejezett utasításom ellenére hozzám nyomakodott a kézmosónál. Persze, szokás szerint neki áll feljebb, ahogy az lenni szokott. Ha most egy templomi kórus lehetnék ódát zengenék magas hangon a hímek egojához, ami felér a mennyekig s talán még annál is tovább.
- Nem része a felvételinek ez az információ. - úgy nézek rá, mintha nagyon keresném a szavakat ezzel kapcsolatosan. - Azt sem kötik a munkáltató orrára, ha valaki HIV pozitív, tehát erről sem vagyok köteles nyilatkozatot tenni, ha nem akarok. - mindjárt kitépem a hajamat is, nem, őt kéne leláncolni valahová a kazánházban, mondjuk egy gázcsőhöz. Moroghatná a hülyeségeit, nekem meg megmaradna a normális életem. Ez persze majdnem lehetetlen, hisz látszólag sem érdekli semmi más, csak a hirtelen világra jött nagy elvei holmi védencekről. Jah, egy hete még nem igazán számított neki semmi ilyesmi. Nem csak én forgatok itt köpönyeget, farkaska.
- Felőlem vigasztalhatod magad ezzel a szöveggel. Te is tudod, ha felmész, akkor te teszed meg. - ész megáll, vérnyomás elszáll majdnem. Az én életem már régen el lett baszva, persze ez egy teljesen mellékes dolog, amihez semmi köze nincsen. Annyira felületes vagyok minden helyen, amennyire csak lehet. Hova jártam, hova nem jártam, hol születtem meg hol nem születtem, az évszámokban sincs csalás, ugyanis ha nem farkas lenne itt a kártyaasztalnál a harmadik fél, hanem mondjuk egy tündér, akkor sem kérdezhetnének rá nyíltan, ha nem akarom megosztani. Mondjuk akkor nem is izgatnám magam egy testőr nagy szája miatt. Hiába néz rám ilyen szemekkel, ebben nekem van igazam.
- Ki milyen módszereket választ. Legtöbbször egy egyszeri alkalom azért egyszeri, mert nem kell túlbeszélni. - nem emelem fel a hangom, engem ne hozzon ki a sodromból egy másik bolhás korcs, mert elég eggyel megszenvedni. Havi egy alkalom, ennyit fog kapni a másik dög is, több nem kell. Nem biztonságos, mindig csak a bajt keveri. Megtornáztatom az ujjaimat, egy újabb sértés. Gúnyos kacajom visszhangzik belül, tudtam én, hogy lesz még. Majd Lita talán nem fogja érteni, hagyok neki üzenetet róla, bevált módszereim vannak az önkezelésben, hosszú évek óta már.
- Éppen ezért érdekes, hogy te beszélsz nekem magas lóról. Az affér visszatartott a nagy őszinteségi rohamtól a védenceid irányában, így meg, hogy nincs már rögtön szaladnál árulkodni. - nem fejezem be a gondolatot, annyira a semmibe tart a beszélgetés, hogy helyt kapnánk valamelyik párhuzamos dimenzió közötti kapuban is hozzá, mert máshová nem illik be. - Úgyhogy ha én hülye picsa vagyok, te meg gyerekesen viselkedsz. - már előre hallom, hogy ezt is cáfolja, hát minden az én hibám, természetesen. Ha fordítva lennénk most, hogy ő került volna engem ilyen vagy olyan okok miatt, akkor természetesnek venné, hogy be kell nyelnem a lepattintást, a nők dolga végtére is ez. Mármint sokak szerint. Vaskosra hajtogatott elhatározással megyek ki utána, ha már persze itt is hagy, hirtelen már nem szimpatizál a mosdóval sem, ahová saját maga tett zárás funkciót. Elgondolkodva nézem az arcát, emésztem a szavait. Tovább emésztem. - Értem, Eddy. - felsóhajtok - Pontosan tudtad mi vagyok, akkor nem érdekelt, de értem. - kilazítom az ujjaimat, kéne az a fájdalomcsillapító, egyre komolyabban. Úgy érzem az agyam egy kirakó, ami hamarosan atomjaira fog esni miatta.
- Nem hinném, hogy ide tartozik kivel fekszem le és kivel nem. - főleg mert véleményem szerint nem oktattam ki, éppen elnézést kértem tőle. Csak valahogy nem jut be az információ a fejébe, egyszerűen nem enged. - Ebben semmi kioktatás nem volt, elnézést kértem éppen az iméntiekért. - csak rohadtul fáj a fejem, teperne kifelé egy farkas hozzád, hát mi ez, semmiség persze. - Bár az ilyen kijelentések okot adnának rá. Bűnös, uram ég, az inkvizíciós meghallgatást is elintézed? - a derekamra csúsztatom a kezem, hitetlenkedés költözik a tekintetembe. Hát, akkor így állunk. Legyen így a dolog. - Te vágtattál ki onnan, mint valami csataló. - technikailag viszont ez már lényegtelen. A megjegyzéseimre is sértetten reagál, hát van ilyen, amikor csak elbeszélünk egymás mellett. - Ha mész, megyek veled. Még az inkvizíció előtt is joga van a bűűnös léleknek az utolsó szóhoz. - ha meg kell, akkor odafent is kiröhögnek a szerelésem miatt. Na meg, égetően kíváncsi vagyok arra, hogy miként fogja előadni. Pláne úgy, hogy én is kaphatok szót a történetben. - Melyiknél akarsz kezdeni? Bellánál vagy a személyzetisnél? - hirtelen be sem ugrik a neve, csak annyi, hogy másik emeleten van. - Ábécé sorrend? Kő-papír-olló? - igaza van, az vonul el aki bűnös, márpedig akkor ő legalább annyira felelős a problémáért, mint én. Testőrként hagyta, hogy a farka vezesse és kivárt. Hét nap alatt infokat vihettem volna ki-be, felgyújthattam volna a kócerájt is, vagy lenyiszálhattam volna Bella fejét a nyakáról. - Van nálad esetleg bilincs is? - belemászom az arcába, felpislog a saját bejáratú korcsom, érzem, hogy kibámul a szemeimből. Félrenézek, rohadjon meg! Rohadjon meg az egész! Úgy teszek mintha hirtelen égető szükségét érezném a hajam fésülgetésének, belül pedig én kerítek ketrecet, tákolom húsból, vérből, kösse le magát a farkas, vagy kösse fel, könnyebb lenne. Kuss legyen már ott bent! Majdnem kinyúlt érte a kezem, micsoda szarság ez! Erőszakkal húzom ökölbe az ujjaimat. Most nem szólalhatok meg, engem nem űznek el innen mint valami gonosz felhőt! Erőltetett mosollyal intek a lépcsőház irányába, mintha éppen ki bírja tovább a víz alattot játszanék, csak se medence, se víz. Kapok levegőt, csak keveslem, morgás törne fel, vonítás, kirobbanna mint egy gejzír. Orron be, orron ki. Nincs szám, sosem volt, a tüdő így is tud működni. .