Fajleírás

Az emberi faj, a legegyszerűbb felépítésű mind közül. Diverzitásuk miatt több rasszra osztják fel magukat, ezek a rasszok egymástól látványosan eltérő jegyeket hordoznak. Testfelépítésük a rasszoknak megfelelően változó, rendkívül sokféle lehet. Életük átlagban 80 évig tart, szervezetük nem elég ellenálló. Halandóságuk teljes tudatában kell éljék az életüket, olyan teljesen, amennyire tudják, és bár nem olyan erősek, mint egy vérfarkas, vagy egy dzsinn, de, nagy tömegben szinte bármit túlélnek.
Nem rendelkeznek semmiféle különleges képességgel, bár néhányan hajlamosak érzékenységet mutatni a mágiára. Nagyjából százból egy esetben fordul elő, hogy egy csecsemő varázslattal születik, őket az idők kezdete óta Mágusoknak nevezik. Varázserejük nem olyan erős, mint az elfeknek vagy a dzsinneknek, így hosszú évek kitartó gyakorlásával tudják csak használható szintre fejleszteni azt. Sajnálatos tény, hogy az emberi test nem elég erős, és nem elég tartós ahhoz, hogy huzamosabb időre gyökeret verhessen benne a mágia, így a mágusok élettartama megrövidül. Ha az emberi társadalom egészét nézzük, legnagyobb erősségük az összetartásuk. Ha akaratukat egy irányba fókuszálják, és mind teljes elszántsággal dolgoznak a célért, bármit véghez tudnak vinni. A gazdaság bármely területén helyt tudnak állni, hála alkalmazkodó képességüknek.
Társadalmi szerveződésükön a békekötés nem sokat változtatott. Ugyanúgy családokban élnek, a családok településeket alkotnak, amelyeknek van egy vezetője. Az emberi társadalom élén a „miniszterelnök áll”, aki az Amerikai Egyesült Fajok Tanácsába választott nagykövet. Demokráciájuk megmaradt, a nagykövet a teljes populáció kéréseit tolmácsolja a Tanács felé.

Az emberek kinézetéhez legközelebb álló faj, megegyezésig hasonlítanak rájuk. Valódi alakjukba a hímek 2-2,5 méter magas, kétlábra állásra képes farkasok. A nőstények valódi alakja valamivel kisebb. Ugyan olyan ősiek, akár a világ többi lénye. Élettartamuk átlagosan 200 évre tehető, ritkán egy-egy példány ennél is hosszabb kort is megérhet.
Képességeik közé tartozik emberfeletti gyorsaságuk, és hatalmas erejük. Fülük, és szemük is kiváló, de a legfejlettebb érzékszervük a szaglásuk. Az évezredek alatt képesek voltak elsajátítani az akarattal irányított átváltozás képességét, ám a telihold továbbra is a gyengéjük maradt. Havonta egyszer, mikor a Hold a legfényesebben ragyog, a farkasok teljesen elvesztik akaraterejüket, azokon az estéken az ösztöneik vezérlik őket, veszélyesség, és agresszívvá válnak. Ilyenkor valóban állatok lesznek.  A legendáknak megfelelően, az ezüst halálos fegyver velük szemben, ahogy a sisakvirág mérgező számukra. Testfelépítésük erőteljes, nem szokatlan az emberekénél jóval magasabb pulzusszám, és szaporább szívverés. Erejüket kihasználva leginkább fizikai munkát végeznek, gyakran látni sztárok mellett vérfarkas testőrt, vagy épp egy építkezésen dolgozni őket. A nyugodtabb példányok „terápiás állatok” -ként dolgoznak kórházakban. Hatalmas piaca van az illegális vérfarkas küzdelmeknek, ezellen a Tanács igyekszik mindent elkövetni. A farkasok gyakran válnak hátrányos megkülönböztetés áldozatává, szinte sehol sem fogadják el őket, és gyakran félnek is tőlük.
Az Amerikai Egyesült Fajok Tanácsa a háború lezárásával, és a békekötések aláírásával egyidőben, első intézkedéseként megtiltotta a vérfarkasok falkába szerveződését. Minden városban kialakítottak egy, vagy több Gyülekezőházat, ahol felügyelt keretek között találkozhatnak egymással a „falkák” tagjai. A nagyvárosokban kerületenként van egy ilyen ház, a kisebbekben azonban csak egy lehet. A Tanács álláspontja szerint, a falkába szerveződés a bűnözés melegágya. A közösségeket egy választott, általában alfa beállítottságú farkas képviseli a tanácsban. Új farkasok teremtése kizárólag a Tanács engedélyével lehetséges.



Első látásra ők is az emberekre hasonlítanak a leginkább, hiszen az emberekből fejlődtek ki, ám a vámpírméreg hatására sok testi jegyük eltér az átlagemberétől. Bőrük általában hófehér és sápadt, szemeik pedig nem megszokott színűek. Testfelépítésükre egyaránt jellemző a magas, vékony, törékeny, és az erős, robusztus testalkat is. Az átváltozással bőrük megerősödik, olyan lesz, akár egy páncél, körmeik, kihegyesednek és gyémántszerűek lesznek. Szemfogaik feltűnően hosszúak, és élesek.  Egyikei a világ leghosszabb ideig élő fajának, ám ahogy semmi ezen a világon, ők sem halhatatlanok. Könnyedén elélhetnek akár 3000 évig is, ezért sokan halhatatlannak gondolják őket. Egyetlen táplálékuk az emberi vér, ám a békekötés óta nem történt vámpír által elkövetett gyilkosság, vérigényüket vérbankokból elégítik ki, a vadászat tilos.
Képességeik tárháza változatos lehet, néhány azonban az egész fajra jellemző. Mozgásuk légies, és látványosan gyorsabb, mint bármilyen más lényé, szemük, és fülük, akárcsak a szaglásuk, kiváló. Tökéletesen látnak a legsötétebb éjszakában is, és kilométerekről megérzik, és meghallják prédájukat. Fizikai erejük szinte felmérhetetlen, gyorsaságuk pedig gyakran szemmel nem láthatóvá teszi őket.   Képesek a levitációra, ezzel gyorsan megtenni hosszabb távokat is. Az idősebb vámpírok képesek a hipnózisra, ám ennek használatát törvény tiltja. Gyengeségeik közé tartozik a napfény, amely egy másodperc alatt lángra lobbanthatja őket, valamint az ezüst, ám a közhiedelemmel ellentétben a vallási relikviáktól nem irtóznak.
A vámpír családok a társadalom legfelső 1%-át alkotják, pénzüket és befolyásukat saját jólétük biztosítása mellet, a társadalom segítésére használják. Társadalmi szerveződésük patriarchális, családokban élnek, többnyire egy házban, vagy közel egymáshoz. A háború után kevés vámpír maradt a világon, összesen három családról tudunk. A családok élén a legidősebb férfi áll, a poszt pedig öröklődik, apáról fiúra. Minden esetben férfi a család feje, aki teljes kontroll alatt tartja a családtagokat. A Tanács tagja is a pátriárka, aki mindig választott családtagjaival jelenik meg egy-egy ülésen. Új vámpírok teremtése kizárólag a pátriárka engedélyével lehetséges.
(Vámpírok kizárólag canon karakterként, illetve admini engedéllyel, limitáltan alkohtaók)


A világ egyik legszebb faja, és ez mindig szembe ötlő. A tündérek legtöbbször magas és gyönyörű emberekként jelennek meg a szemünk előtt, tökéletesen metszett, szimmetrikus arcuk és hibátlan testük van, amit csillogó szárnyak ékesítenek. Testfelépítésük minden esetben tökéletes, legyen szó nőről vagy férfiról. Szárnyaik legtöbbször rovarokéra hasonlítanak, lepke vagy szitakötő szerűek, vékony hártyával, a szivárvány minden színében. Élettartamuk nagyjából 100-150 évre tehető, öregedésük nem szembetűnő, a legidősebb tündérek ugyan olyan tökéletesek, mint fiatalabb társaik.
Képességeiket a természettel kialakított szoros kapcsolatuk hozta létre. Képesek az állatok és a növények nyelvén beszélni, a jelenlétükben minden növény gyors növekedésnek indul, a legvadabb állatok is nyugodtak lesznek, és ahol ők megjelennek, a hőmérséklet érezhetően megemelkedik. Néhányan, az idősebbek közül képesek rá, hogy a növényeket „feltámasszák”. Ha egy tündér megérint egy halott vagy haldokló növényt, abba új életet tud lehelni, de ez nem működik minden esetben. Szárnyaik erősek, és szinte mindent kibírnak, egy tündér akár önmaga súlyának kétszeresét is elbírja a levegőben, anélkül, hogy szárnyai elfáradnának. Jobban szeretnek repülni, mint két lábbal a földön járni, ám szárnyaik a legsérülékenyebb pont a testükön. A fekete piacon a tündérszárny, és az abból készült termékek ritka, de sajnos keresett cikkek. Vassal könnyen sebet lehet ejteni rajtuk, ez az egyetlen ismert gyenge pontjuk.  A legtöbb tündér a divat és a szépségiparban helyezkedik el, kihasználva fajának természetes adottságait.
Társadalmi szerveződésük royalista. Évezredek óta egyetlen királyi család áll a tündérek élén, akiket általános tisztelet és szeretet övez. A királyi család és udvartartása alkotja a tündérek társadalmának felső rétegét. A Tanácsban a király és a királynő, valamint a trónörökös képviselik a népüket.

A hajósok régi legendáiból mind jól ismerjük a sziréneket. Halfarkú, szépséges nők, akik énekükkel a halálba csábítják a gyanútlan matrózokat. A valóságban a szirének lehetnek úgy nők, mint ahogy férfiak, és hosszú évek fejlődése révén képesek a szárazföldre lépni, ám bizonyos idő elteltével vissza kell térjenek a vízbe, különben meghalnak. Valódi alakjukban felsőtestük szépen kidolgozott emberé, míg altestük a legeltérőbb színű és mintázatú halfarok, ami szétterülő uszonyokban ér véget. Testalkattól függően akár több méteres hosszúságot is elérhetik, és bármilyen halfajta mintáját felveheti a testük. Élettartamuk, akárcsak a tündéreknek, nagyjából 80-150 év, az idősebb szirének rendszerint leválnak a csoporttól, amelyhez addig tartoztak, és halálukig egyre ritkábban lépnek a szárazföldre.
A szirének legerősebb fegyvere kétségtelenül az énekhangjuk. A megfelelő frekvenciával képesek bárki elméjére hatva, alvajárás szerű állapotba hipnotizálják őket. Ebben az állapotban, áldozatuk bármit megtesz, amit a szirén akar tőle. Ezen kívül karmaik és fogaik is kivételesen erősek, valamint az uszonyukat is képesek közelharcban fegyverként használni. Legfőbb gyengeségük a tűz, amelytől irtóznak, valamint, a réz, amivel könnyen sebet lehet ejteni a bőrükön.
A szirének, a tündérekhez hasonlóan royalisták, a nép élén egy királyi pár áll, az ő parancsaikat követik a helytartók. Gyakori, hogy egy király nem öröklés, hanem ármány útján lesz király, a testvérek közötti rivalizálásból győztesen kikerült testvér követi szüleit a trónon. A királynő szava a döntő, szinte minden kérdéseben, így a Tanácsban is a királynő és a trónörökös foglal helyet, míg a király a népet irányítja.

A legszebb és egyben legbölcsebb fajként az elfek magasan a helyezkednek el szinte minden ranglétrán. Könnyen meg lehet különböztetni őket bármelyik másik fajtól, hiszen szépségben a tündéreken is képesek túltenni, ám szárnyak helyett, ők két hosszú, hegyes fület viselnek. Hajukat gyakran növesztik hosszúra, hogy kiengedve, vagy bonyolult fonatokba fogva hordják. Testfelépítésük szinten minden esetben tökéletes, és ahogy a tündéreknél, náluk is megfigyelhető az arc meglepő szimmetriája. Bár testük műalkotásnak tűnhet, nem gyenge, és meglepően ellenálló, mind a külső behatásokkal, mind a belső folyamatokkal szemben. Élettartamuk 200 év, néhány példány akár a 300 éves kort is elérheti, őket nevezték a történelem folyamán Bölcsnek. .
Az elfek a világ legjobb mágiahasználói közé tartoznak. Szinte kivétel nélkül minden elf varázslattal születik, és viszonylag gyorsan el is sajátítják ennek használatát. Leginkább a praktikus mágiákban mozognak otthonosan, mint a gyógyítás, a kérések teljesítése, az egyszerű és bonyolult feladatok elvégzése, a varázsitalok, és főzetek készítése. Mágiájukkal gyakran életeket mentenek, nagyon erős védő, és gyógyító varázslatokra képesek, könnyen jobbá teszik, meghosszabbítják és egészségesebbé teszik bárki életét. Ritkán azonban erejük a Halállal kapcsolódik össze, őket nevezik nekromantáknak. Ritka, és veszélyes képesség, az elfek maguk is tartanak tőlük. Művelt, és sokat látott fajként bölcsességüket generációról generációra örökítik, ügyelve arra, hogy a tudás maradéktalanul jusson el a következő generációhoz, és rajtuk keresztül az emberekhez. Kiváló íjászok, ám híresen pacifisták, így ritkán fognak csak fegyvert. Gyengeségeik is ebből fakadnak, hiszen a közelharcot igyekeznek kerülni. Valamint, néha, saját mágiájuk is képes felemészteni őket belülről, ezzel fizikai betegségeket, vagy az elme megbomlását okozva.
Társadalmi szerveződésük igencsak egyedi. A komplett populáció élén a legidősebb áll, akit a Bölcsnek neveznek. Neki felelnek az úgynevezett tartományi vezetők, akik kisebb csoportokra (Amerikában egy állam egy Tartomány) felügyelnek. A Tanácsban a Bölcs egyedül képviseli a népét.

Az ő megjelenésük megfoghatatlan, hiszen emberi arcuk mögött mindig ott vibrál valódi alakjuk. A dzsinnek hatalmas méretű, szilárd testtel nem rendelkező, elemi lények, akik megtanulták valódi alakjukat emberi álruha mögé rejteni. Emberi alakban magas, általában robosztus testalkatú lények, még a nők is erőteljesek és karizmatikus a megjelenésük. Szeretnek még álcában is megmutatni magukból valamit, így szemeikben markánsan felfedezhető az az elem, amit uralnak. Arcuk szinte folyton változik, ahogy az álca mozog velük, így nehezen kivehetővé válnak vonásaik. Gyakran mutatkoznak valódi alakjukban, ilyenkor testük a négy őselem valamelyikéből áll, sziluettjeik elmosódtak, és könnyen több méter nagyságúak is lehetnek. Átlagéletkoruk 200 év, néha egy-egy dzsinn elérheti a 250-280 éves kort is, ekkor már nagyon idősnek számítanak.
A dzsinnek a négy elem mesterei, ám ahhoz, hogy tökéletesíteni tudják az egyik elemet magukban, a másik hármat hagyniuk kell elsorvadni. Amint elsajátítottak egyet, olyan erős elemi mágiát tudnak végezni, amivel akár a természet rendjébe is bele szólhatnak. Néhány év aktív gyakorlás után egyé válnak a választott elemükkel, ami lassan teljesen átveszi az irányítást minden mágiájuk fölött. Erőteljes védő, és támadó varázslatokra is képesek egyazon elemmel. Gyengeségük mindig a saját elemüket kioltó másik elem, így egy tűz jegyű dzsinnt vízzel a legkönnyebb megölni.
Törzsekbe szerveződve élnek még a mai napig is, a törzsek családokból állnak, élükön a törzsfővel, ahogyan ők hívják, vezírrel. Amerikában tíz dzsinn törzs él, ezeket a Nagyvezír tartja össze. Havonta egyszer tanácskoznak, a Tanácsban pedig a Nagyvezír minden törzs érdekeit képviseli. A törzs nélküli, magányos dzsinneket a nép nem fogadja be, rendszerint száműzöttként tengetik mindennapjaikat.