Couch buddies - Ben & Ivy

Gyalog érkeztem Ben lakása elé. A Chevyvel néhány utcával arrébb parkoltam le miután átesett egy alapos mosáson. Most pedig nekem volt szükségem hasonló jellegű megtisztulásra. A nagyját elintéztem az egyik töltőállomás mosdójában, de az alaposságra, mint kulcsfontosságú összetevőre nem volt alkalmas a repedt porcelánkagyló. Így maradt Ben.
A nőnek hosszú szőke paróka volt a fején – hangsúlyozom: volt. Egyrészt azért, mert már nincs rajta, másrészt pedig azért, mert a vörös nedv lassan kúszott felfelé a tincsek között átszínezve a ragyogó hajszálakat. Kurvára kár érte. Ha pontosabb és gyorsabb lettem volna nem csak néhányszáz rugóval, hanem egy parókával gazdagabban térnék haza. Hangosan, már-már sértődötten kifújtam a levegőt és dolgozni kezdtem. Egyetlen visszatérő gondolatom az volt, hogy habár a nők szépek, iszonyatosan hülyék tudnak lenni. Egy utolsó pillantást vetettem a fizetésemmel vetekedő parókára és a többi göncre. Nem is annyira a nőkről szólt ez az egész, hanem az emberi naivitásról.
A homlokomat a kisbolt hűtőjének támasztottam és próbáltam felidézni, hogy Ben hűtőjében milyen italokat láttam… A szirénhang sokat segített abban, hogy az amúgy telefonhívásra érkező ügyeket viszonylag hamar, de legfőképp nyomtalanul elintézzem. Négy világos lagert gurítottam a bevásárlókosár aljába. És két csomag vattacukrot.
Mégis ki hiszi azt, hogy egy paróka és borozunk a lányokkal elegendő álca ahhoz, hogy az ember társa ne kezdjen gyanakodni. Pláne akkor ha heti rendszerességgel történik. – Azt hiszem be kéne adnom egy valóságshow ötletet. – célzom az üzenetet már Bennek egy sört nyújtva felé, kenőpénz helyett kenősör. A férfiakhoz úgyis a farkukon meg a sörükön keresztül vezet az út – félrebiccentem a fejem és angyalian rámosolygok. – Hogyan csaljuk meg feltűnés nélkül a párunkat… – ha hithű keresztény lennék, most fanyalognék a gondolattól és Vatikán felé fordulva vetnék három keresztet, hogy gyorsan megbánjam a szentségtörést, de Ben előtt csak sokatmondóan vonom meg a vállam. – tippek és praktikák Ivory Almondtól, a kedvenc bérgyilkosától. – a mosoly csak bájmosolygás. Feszült, eljátszott. Családi övezet és fogpaszta promók szőke nőinek hívogató műmosolya. Finoman megmozgatom a sört, ha eddig még nem vette el és feltápászkodom a cementblokkról. Komoly késztetést éreztem arra, hogy a szabad kezemmel megdörzsöljem az arcomat, jelezve Bennek, hogy tényleg szívességet akarok kérni. – Írtam volna SMS-t, hogy gyere le sörözni. – de ott nem lehet fürödni. A tekintetem várakozón méri fel Ben és az ajtó közötti távolságot, gőzöm sincs mióta ücsörgök az ajtaja előtt, azt sem tudom, hogy milyen állapotban van… az ajtóról ismét Benre pislantok, hogy felmérjem a szituációt. – Ott kellett hagynom egy szőke parókát. – teszem hozzá végső döfésként remélve, hogy ha eddig nem sikerült Ben arcát egy picit lágyabbá tennem, akkor ez hatással lesz rá.

Sosem voltam igazán rossz alvó. Igaz, ha a dzsinn katona, úgy megdolgozzák napközben hogy amint vízszintesbe kerül a feje már olyan mélyen alszik hogy frissen kirobbanó atomháború sem tudja felébreszteni. Na jó, az őrmester hangjára valószínűleg még a kómából is felkelnék, de addig míg meg nem hallottuk a reggeli ébresztőt meg se lehetett mozdítani.
Ám a dolgok változnak ahogy én is. Az egykori jó alvókám mintha elpárolgott volna, pláne mióta a hercegnek dolgoztam. Oda pont hogy kipihentnek kellett volna lennem mégis... órákig csak bámultam a plafont és magamban szitkozódtam amiért nem tudok elaludni.
Ha valamilyen csoda folytán sikerült normális időben elaludnom már napfelkelte előtt kipattant a szemem és akkot már az ágy is kidobott.
Úgy éreztem magam mint egy kóbor kutya ami nem találta a helyét a világban. A bérlakásom szűknek érződött, a tükörből visszanéző arc pedig idegennek.
Mikor lettem én egy ilyen jólfésült, öltönyös ficsúr, aki holmi hercegek után rohangál hogy meg ne vágják az ujjukat egy darab papírral?
Hol van az a Ben aki a különleges egységnél szolgált? Akinek a kezei halálos fegyverként voltak számontartva?
Ezeken gondolkodtam ahogy még mindig a plafont bámultam és próbáltam elaludni. Nem ment. Legalább nem kellett ammiatt aggódnom hogy belaszom munka közben, Caelan elutazott a családjával pár napra, így nekem is volt egy két szabadnapom. Halálra fogom unni magam.
Kikászálódtam az ágyból és felrángatva a kis távortüzekkel díszített alsógatyámra egy melegítőt, meztelen felsőtestemre meg egy pulcsit elindultam hogy az éjjelnappaliban szerezzek magamnak egy doboz cigit. Ha már aludni nem tudok legalább etetem egy kicsit a rákot a tüdőmben. Tiszta haszon ez az inszomnia.
A tárcámmal babrálva nyitottam ki az ajtót és ahogy kitártam megpillantottam egy fájdalmasan ismerős arcot.
Ivory.
Meglepve torpantam meg és az arcomat látva persze egyből dumálni kezdett. Mindig dumált ha sikerült másokat elhallgattatnia.
Csurom vér volt, és látszott rajta hogy ráférne egy kis beszélgetés. Na meg volt nála sör. Ez nem elhanyagolható tény.
Végül hozzátette hogy ott kellett hagynia egy parókát mire nem bírtam tovább tartani a meglepett pókerarcot. Halkan hehhentve csóváltam meg a fejem.
- Van nálad bagó? - kérdeztem majd az igenlő válaszát megvárva kitártam az ajtót - Bújj be. Kerítek neked tiszta ruhát mielőtt összevérezel mindent. Bérlem ezt a koszfészket, nehezen magyarázok ki ennyi vért - vigyorodtam el ahogy beengedtem magam mellett és becsuktam mögötte az ajtót.
A söröket szakszerűen kikaptam a kezéből és az egyiket felpattintva már meg is húztam.
- Hát emlékeztél melyik a kedvencem? Tele vagy meglepetésekkel Ivy - jegyeztem meg elégedetten miközben a szekrényhez lépve odadobtam neki némi tiszta ruhát.

Ben kérdésére csak úgy mellékesen bólintottam, a mesélés hevében nem törhetett meg egy ilyen apró részlet. Lehet, hogy laposra ültem az elmúlt fél órában, de valamilyen cigiféleség biztos volt a farzsebemben. – Nem nézel ki túl jól. – böktem be két gondolatom közé, amint zöldlámpát kaptam a maradásra és bebújhattam Ben mellett. Innentől engedélyezett a pofátlan őszinteségem. – Köszönöm – tettem hozzá egy hálás pillantás társaságában. – Azért egy dobozzal hagyj nekem is. – mondtam a sör szisszenését hallva. – És különben is, még a seggeden lévő anyajegyre is emlékszem. – szemtelenül Ben irányába vigyorogtam és kérdő pillantásokat vetettem a zuhanyzó felé, újabb szabadjelzésre várva. Természetesen semmilyen anyajegyre nem emlékeztem, de szórakoztatónak tűnt az opció, hogy Benből valamiféle reakciót csikarjak ki és talán az is, hogy van egy anyajegye,amiről azt hiszi, hogy emlékszem rá. – Meg a horkolásodra. Nem tudom eldönteni melyik volt a rosszabb. – mielőtt bevonultam a fürdőbe, kihalásztam a zsebemből a cigisdobozt és ledobtam Ben elé. – Asszem tegnap vettem, szóval biztos van még benne néhány szál. – a kapott ruhákat a hónom alá csapva vonultam be a fürdőbe. Az ajtót résnyire nyitva hagytam,hogy halljam Bent – vagy esetünkben ő halljon, engem- hátha menekülni támad kedve. A csapba hideg vizet folyattam és alapos dörzsölés-szappanozás-dörzsölés módszerrel lemostam magamról az izzadság és vér összeszáradt egyvelegét. A tiszta pólót jóleső nyögéssel húztam át a fejemen. – Túl sok az izgalom? – a kérdés a semmiből jött a számra, miközben még néhány vízcseppet felitattam az arcomról. A fürdőszoba ajtókeretének támaszkodva méregettem a férfi álmatlanságtól szürke vonásait. Persze az is lehet, hogy csak nikotinhiány, mindenesetre nem úgy festett, mint akinek az életében túl sok lenne az izgalom. A nyelvemet a szájpadlásomhoz nyomva elégedetlenségemet kifejezve csettintettem egyet. Ezen segíthetek.
Ugyan a kérdésem nem volt túl direkt, reméltem, hogy Ben három szónál és egy tőmondatnál többre méltat,még akkor is, ha a személyeskedés felénk nem volt divat. Elvégre minél kevesebbet tudsz másról és minél kevesebbet tudnak rólad, annál nagyobb biztonságban vagy. Éppen ezért a gyengeség jelének vettük azt, ha valaki a magánéletéről vagy a démonairól próbált beszélni, esetleg verbálisan megszabadulni tőlük.  Ha fizikailag akartad kiverni, esetleg kiveretni magadból akkor voltál menő gyerek… szétvert és érzelmileg rokkant. – De mesélhetek én is – tettem hozzá néhány pillanattal később, ha Ben magába zárkózott. A köztünk lévő távolságot könnyedén átszeltem és lezuttyantam valamelyik vízszintes felületre,- A koszfészeked pedig szimpatikus; vannak falak és tető. Szerintem elkurvultál ha ennél többre van igényed. Aztán az is lehet, hogy én adom alá az igényeimet. – a lakásra Ben szavát idéztem, tetszik a hangzása. A második mondatnál, ha Bent kartávolságon belül érem el, belebokszolok a felkarjába. Csak úgy… ellenőrizni a meglévő izmokat.