"Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron."

Mérlegre kellene állítani a jó és a rossz tulajdonságaidat, akkor mindkét serpenyőbe ugyanaz kerülne. Jó színész vagy, az egyik legjobb akit valaha az utamba sodort az élet. Képes vagy tökéletesen belebújni az adott szerepbe, és elhitetni a partnereddel is, hogy az vagy akinek te láttatni akarod magad. És pontosan ez a te legveszélyesebb fegyvered is. Eleinte nem akartam vállalni veled a közös munkát, mintha csak sejtettem volna előre, hogy nem lesz ennek jó vége. Elevenen fogod felzabálni a lelkemet. Pedig hidd el, hogy nem te vagy az első, és talán nem is az utolsó férfi az életemben.
A Cleopatra remake-jere szerződtünk.Mindenki állítja, hogy kasszasiker lesz, és kettőnk neve már alapból garancia arra, hogy megtöltse a mozikat. Merészebb találgatások még azt is előre vetítik, hogy Oscart fog ez a film hozni, méghozzá nem is keveset. Csakhogy ehhez az kellene, hogy fenntartsunk egy látszatot: vonzódunk egymáshoz, de igazából nincs közöttünk semmi. Ez lenne az a bomba ami majd robban a premieren, ahol bejelented, hogy eljegyezted az egyik ígéretes, feltörekvő tehetséget. Csakhogy az a bökkenő, hogy mi nem csupán eljátszuk ezt. Ki kellene lépnünk a szerepből, csakhogy úgy tűnik túl jól sikerült az alakítás és benne ragadtunk. Két alapvetően erős és sziklaszilárd jellem, akik nem akarnak engedni. Fogalmam sincs hova fog ez vezetni, meddig fogjuk egymást még marni, sebezni, darabjaira szedni, és azt sem tudom, hogy mit kellene tennem, hogy ne töltsd ki a gondolataimat. Én vajon eszedbe jutok?
Off: Nagyon nagy mozgásteret szeretnék adni ennek a karakternek. Túl sok dolgot nem kötnék meg, igazából egy alap plotot akartam megadni, egy kapcsolatot, amiből bármilyen irányba épülhet a történet. ha megtetszett a karakter gyere, regisztrálj, és álmodjunk, ötleteljünk tovább. Üzenj, ha megérkeztél.