Roe

Ha valaki kérdezi, véletlenül találkoztunk, huszonöt éve egy kis karibi szigeten. Azt egyikünk sem vallja be, hogy én éppen fürdőztem, te pedig a családod hamvait hoztad vissza, hogy szétszórhasd az egyik szikláról. Zavarban voltam, el akartam menekülni, de a humorod, a szemedben csillogó magány visszatartott. Végig beszélgettük az éjszakát. Meséltünk egymásnak vidékekről, amelyeket bejártunk, állatokról és emberekről, akikkel ott találkoztunk. Szokásokról, ételekről, zenéről és táncról vitatkoztunk, nevettünk majd percekig csak néztük a csillagokat a fűben fekve. Reggel pedig biztos voltam benne, hogy többé nem foglak látni, hamarosan egyike leszel a sok ezernyi emlékemnek, amelyeket nem tudok időben behatárolni.
Te mégis visszatértél. Beszélni akartál úgy, hogy közben nem az életedről kell mesélned és engem ez nem zavart. Sohasem tettem fel neked kérdéseket a múltadról, családodról, azt tudom, amit elmondasz nekem magadtól. Szirén vagy és egy világcsavargó. Sosem kerülsz messzire a tengerektől és óceánoktól, mégis szinte bárhol felbukkanhatsz váratlanul a partok mentén. Számodra nem létezik országhatár. Tudom, hogy általában egy hajón laksz és nincsenek anyagi problémáid. Bízom benned, azóta az utolsó éjszaka óta, amikor megígérted, hogy visszatérsz a következő évben és ezt betartottad; tudom, hogy minden flört és vicc mellett, amivel felhúzod az embereket, megvan a hűséged is. Egy lusta macska veszett el benned, órákig tudsz feküdni és csak hallgatni a természet hangjait, majd pillanatok alatt mész át kíméletlen harcosba, ha arra van szükség.
Évekbe telt, hogy mesélni kezdj nekem, feltárd a titkaidat. Nincs már családod és hiszed, hogy egy régi átok miatt. Az utolsó három generációban valami mindig kipusztította a vérvonaladat, csak egyetlen felmenő maradt életben. Apád úgy döntött, nem hisz a családi átokban és megházasodott. Te nézted végig az ő, majd a nagyobb húgod halálát is. A kisebbik húgodról azt hitted megmenekült, pár héttel a találkozásunk előtt, tizenhat évesen hunyt el. Anyád a hír hallatán lett öngyilkos. Akkor fogadtad meg, hogy bármennyire is vágysz rá, a saját gyermekednek nem fogod ezt a sorsot örökül hagyni. Tényleg átok ez? Eddig én is hittem benne, de a születésnapi ajándékodat készítve feltűnt valami a képeken...