Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
That, my dear
is what makes a character interesting, their secrets.
"Tell me your story"
These are the most powerful words in the universe

crimson dusk
18+ here we go again Emptyírta: Eliott Irvine
Csüt. Okt. 28, 2021 6:34 pm

queen of nothing
18+ here we go again Emptyírta: Florian Draco
Pént. Okt. 22, 2021 1:14 pm

It is what it is - Deni & James
18+ here we go again Emptyírta: Fernandeniar Leach
Hétf. Okt. 11, 2021 9:49 pm

Like I ever wanted to see you again ~ Kyle & Leith
18+ here we go again Emptyírta: Kyle Thyron
Hétf. Okt. 11, 2021 8:48 pm

See, hear and speak
18+ here we go again Emptyírta: Kyle Thyron
Hétf. Okt. 11, 2021 8:40 pm

Sonja & Elijah - and the earth is still moving
18+ here we go again Emptyírta: Sonja Hunt
Vas. Okt. 10, 2021 10:37 am

Cyrus x Cain - Shake it up
18+ here we go again Emptyírta: Cyrus Fisher
Vas. Okt. 10, 2021 9:45 am

First step to a (not) wedding
18+ here we go again Emptyírta: Anriad Lyell
Hétf. Okt. 04, 2021 8:44 pm

Jonathon Llythir
18+ here we go again Emptyírta: Jonathan Llythir
Hétf. Szept. 27, 2021 10:10 pm

I'm lost in the darkness, and you are my torch ~ Orion x Florian
18+ here we go again Emptyírta: Orion Draco
Pént. Szept. 24, 2021 3:08 pm

Here we are
kings and queens of the world
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (180 fő) Kedd Okt. 15, 2024 3:01 am-kor volt itt.


Megosztás
 

 18+ here we go again

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

18+ here we go again EmptyVas. Dec. 13, 2020 10:57 am
I kinda wanna be more than friends
To: Lita

- Na légyszi, hagyd egy kicsit lógva a csajt! - feszült összpontosítással a haragos huskyszemek helyett a legkiskutyásabb nézését varázsolta az arcára, tekintetének hidegkékje repedezett.
- Mr. Blackmore, Alitának rengeteg munkája van és hálás lennék, ha visszatérne a formális megszólaláshoz!
- De légysziiiii - úgy meredt rá, mint egy istenségre, akinek hatalmában áll eldönteni a világ sorsát és ez tetszett Bellának, megadóan felsóhajtott. Nem mondott igent, persze, de Eddy a szaga alapján meg tudta volna mondani a gondolatait, hacsak a felemásszemű szöszi nem szúrja el a belépőt, akkor nem lesz baj. Bár férfiaggyal fel nem foghatta mit lehet elrontani azon, hogy visszahoz a tisztítóból zakókat, ingeket, ruhákat, hallott már itt a tárgyaló előtt keringve cifra dolgokat.
Megint kicsukták a küszöbre! Hudson egy vörös riporternővel tölti az elkövetkező órákat aki nyilvánvalóan ráhajtott, ő lejelezte a dzsinnek, hogy szagra teljesen ártalmatlannak tűnik, a nő meg előadta a félős szüzet aki tart a nagy és ijesztő vérfarkastól, úgyhogy ő idekint várhat. Esetleg elmehet kávézni. Úgy elmegy kávézni, mint a huzat és ha a szőkének vöröspunci szagú lesz a keze amikor legközelebb találkoznak beleharap a seggébe. Hacsak nem lesz az is vörös szagú. Mert akkor nem áll jót magáért. Inkább ebédszünetre megy el. Úgyis korog a gyomra, dél van, Lita előtt nyílik a liftajtó, ő meg a farkát csóválja örömében, hogy végre történik valami! Mindjárt mondjuk egymásnak is feszül a két női akarat, a pulton dobolva várja ki a sorát, amikor végül is elfordulnak egymástól, mint a csaholó kutyák, ha a gazda rájuk szól.
- Alita pssszt - közelebb csusszan a lány térfeléhez, kifejezetten, várakozóan bámul rá, mintha rögvest értenie kéne a szándékait - Bellával azt beszélgettük, hogy esetleg megmutathatnám neked a kávézót az épületben, neki még nem volt alkalma körbevezetni - rápislog a vezérnőstényre, hogy most ne akadjon közbevetést tenni, hát többet nem tud már könyörögni, előbb fogja a vállára csapni a nőt és elvinni a mondott irányba, aztán véletlenül a garázsban kikötni vele, mint nemm. - Mondjuk ebédszünet gyanánt - a célzások mestereként eleveníti fel az első alkalmat, amikor közelebbi kapcsolatba lépett ezzel a rejtőzködő életmódot folytató vérfarkas kolleginával.
Vendég

Vendég
Anonymous



18+ here we go again Empty

18+ here we go again EmptyHétf. Dec. 14, 2020 2:35 am

Hungry for...
To my kittywolfie
Lehetetlen küldetés ilyen sarkakon tipegni a városban úgy, hogy tele van a kezem vállfákkal, letakargatott ingekkel és általában véve egy fél szállónak elegendő cuccal. Azt hittem, csak OH-ra terjed ki a munkaköröm, nem a fél  felső szintre. Úgy érzem legalább négy embernek a cuccai vannak nálam. A kávét meg inkább elengedtem, nem mehettem érte. Ráadásul vitatkozni kellett a taxissal, hogy miért is iszonyatosan nagyon fontos, hogy meg ne merjen mozdulni még akkor sem, ha megbüntetik. A két tisztító egymástól legalább három épület távolság. A telefonom folyamatosan rezeg, szóval jó időt kell futnom. Mindahányszor megszakad a zeném, pedig anélkül még gondolkodni sem tudok tisztán. Felmarkolom az utolsó pakk számlát és a további négy letakart vállfát és mint egy gólyalábakon egyensúlyozó zsiráf a taxihoz tipegek, beesem az ülésre a többi pakk mellé. - Mintha az élete múlna rajta! Kérem, kérem siessünk! - aztán ebédszünet, két akkora hamburger van azért bezsuppantva a kis táskámba, hogy már a belőle áradó illattól és csorog a nyálam.
Két piros lámpa, hatvan duda de végül elérjük OH birodalmának eme ékkövét. Kifizetem a taxist, nem elfelejtem leírni az elszámolásban és berobogok a bálányi ruhával. A liftben majdnem ki is nevetem magam. Addig is úgy igazítom mindet kézbe, mintha érezném a valódi súlyukat. Pedig nem. A liftből kilépve már a könnyed mosolyom van csak. Oké, késtem pár percet, de a dugó az dugó. Egyébként is, kizárt, hogy ez az összes gönc OH-é legyen, tehát a fatehén meg sem baszhat érte. Ez rögtön tol két pontot a magabiztosságomon. Főleg mert a ropogósra vasalt ruhákon és a fatehén durván erős parfümjén át is behatol hozzám Eddy illata. Bizseregni kezd a bensőm, mint egy nagyon felrázott üdítős doboz. Sikerül nem agyig pirulnom a gondolattól, hogy mi történt a múltkor és mennyire jó volt, mennyire ösztönös és elemi és, jó. Előbb a fatehén. Előtte pedig még a szívbéli mosolyt is elfedem. A ruhákat pedig nem levágom a pultra, hanem a mellette lévő állványra pakolom fel. Meghallgatom, hogy késtem, már öt perc eltelt, ez így nem lesz jó. - Dugó volt Bella, elnézést. Repülni még nem tudok. - neki más a véleménye erről. Remélem OH valami sokkolós bottal nevelte az elején és azért ilyen merev parancsolgatós picsa. Mire elrendezzük, már majdnem Eddy doboló ujjainak ritmusára beszélek hozzá. Érdeklődve nézek rá oldalra.
- Igen? - még közelebb is hajolok, mintha titkot akarna nekem mondani. Történetesen van egy nagyon-nagyon szexi titkunk amit nem tudok sem figyelmen kívül hagyni, sem gondolatokon kívül, sem szagláson kívül. Duh, jöhetne kicsit közelebb is, kényelmesebb lenne. Mindkettőnknek. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem lehet. - Nahát, még kávézó is van? - a hangomat telekiabálom csodálkozással. Ránézek Bellára, onnan a telefonomra amit előveszek - Végül is tényleg ebédidőm van, nemde Bella? - még kedvesen sikerül is rámosolyognom anélkül, hogy elfintorodjak. Végül is pedig tényleg megegyeztünk valamiben ami ebédidőket foglalt magában. Bejelentkeznék egész nap ebédre, ha lehetne. - Köszönöm, ha megmutatod, Eddy. - másik kérdés, hogy nem feltétlen a kávézó érdekel, vagy hamburgerező, vagy étterem. Mire végre engedélyt is kapok a nagyságosasszonytól, már úgy érzem magam mint egy kiskamasz akit nem akarnak elengedni moziba, nehogy megdugják út közben. Egy nagylelkű "mehettek" után még emlékeztet arra, hogy mennyi idő egy ebédszünet. Hja, múltkor bugyiban ültem végig a fél napot. Elindulok hát, ellökve magam az asztaltól amit támasztottam. A liftig biztos vagyok benne, hogy Bella figyel minket. A távunk is illendő. - Idegenvezetést is vállalsz? - kérdezem egy félmosoly kíséretében. A liftajtó nyílik, mi meg belépünk. - A jó emeletet nyomd be. - célzok, nehogy ebbe süljünk bele. Amint csukódik, odalépek hozzá és a hajába fúrom az orrom. Még mindig ugyanolyan isteni az illata, a farkas körbe is lihegi hirtelen. - Képes vagy meggyőzni Bellát, ez minimum egy kitüntetést érdemelne. - hah és ha nem lép el, már a csuklójára simogatok, felgyűrve az ing szoros ujját. Örvénylik alatta az az energia ami engem annyira vonz, vagyis többek között az vonz. - Tényleg elviszel kávézni? - húzom az orrom az állkapcsán. Zsigereket pezsdítően vonz az illata is. Kattan a lift is, hiába, nem az ötszázadikról megyünk lefelé. Sajnos. - Vagy?
Vendég

Vendég
Anonymous



18+ here we go again Empty

18+ here we go again EmptyPént. Dec. 18, 2020 5:45 pm
I kinda wanna be more than friends
To: Lita

- Van itt minden, mint a búcsúban! - humorizál a ruhaállvány felől érkező tisztítószerekről rekedten, a durva támadás az orrhámja ellen köhögésre ingerli, de csak nem fogja szétfuldokolni ezt a fontos pillanatot! Alamuszi árulóként vet egy "nemde Bella?" kiegészítő pillantást a nőre, ő már megvajazta ezt a tepsit, Lita szépen belefekszik és kész, el is fogyasztja apránként a túl magas sarkú topánkába bújtatott balerinás lábfejétől kezdve mosolygóra rúzsozott ajkáig és a püspökfalatjáról sem feledkezik meg. Főleg arról nem feledkezik meg!
- Nagyon szívesen teszem, Bellának ezzel sem kell akkor vesződnie és mindenki felé megvan a napi jócselekedet adagom - nem mintha egy kicsit is szempont volna ez és ezt minden jelenlevő pontosan jól tudja, de a nő nem ezért húzza az időt, pusztán ilyen az alaptermészete, sóhajtva ellöki magát a pulttól, amíg ezt leboxolják. Új munkaerőnek lenni szívás, főleg, hogyha nem testőr és ráadásul vérfarkas az illető, mert tőle annyira tartanak tudat alatt a legtöbben, hogy teljesen kimaradt az életéből a "csak mert én vagyok itt régebb óta, szívathatlak" szakasz, ami teljesen, totálisan más, mint amit megszokott, ahol a hozzá hasonló farkaskorcsokat aljanépnek kezelik, hiszen az azok is. A törvény megvédi ellenük jó és rossz polgárait, igazságtalan szigorral lecsap a büntetőharapásokra is, pedig vannak akik annyira megérdemlik!
Bellát öt másodperc választotta el attól, hogy bekerüljön ebbe a kevéssé elit körbe.
- Szinte bármit bevállalok és mindig jól benyomom - flegmázik nekividámodva, ahogy végre a lift fémburka megóvja őket a túlságosan kíváncsi pillantásoktól, amiknek semmi köze ahhoz, hogy mi történik idebent. Megnyomja azt a bizonyos gombot és mert jófiú nem nyúl rögvest a vészleállító kapcsolóhoz, ahogy a nő odasimul hozzá, a karja a derekán talán magának helyet, egy magába szippantó szusszanással húzza közelebb. - Egy hős vagyok, tegyük hozzá, hogy még nem tud hova tenni igazán, Hudson azt a benyomást kelti, hogy kedvel engem, ezért Bella igyekszik jóban lenni velem, ennyi a nagy titok - a nő hajába szimatol, ekkora sarkakon kicsit sem kell lehajolnia hozzá, összeérő kezük körül bizsergést érez, ami arról muzsikál, hogy dobja le az inget, zakót és tegye fel a tükörre ezt a szép teremtményt. - Levihetlek a garázsba is, ha meggondoltad magad - morran mély, vágyódó hangon, a szemeiben felragyog az akarat, a farkaskan kívánsága a felemás szemű Mikulásnak. A szájával simogatja meg a homlokát, kevéssé emberi mozdulattal, éppen csak megízlelve. - De próbáljuk meg öt percig megmenteni a bugyid és érzem, hogy a Drake-féle hamburgerek szagát a kistáskádban, szóval ezúttal talán tényleg be is kaphatnál valamit ebédszünetben - vigyorog a saját megfogalmazásán, pedig nagyjából elemi iskola hatodik osztályában volt ez még vicces, a nyíló liftajtószárnyak között igyekszik civilizáltan kiterelni a nőstényt az összirodai kávézó forgatagába.
Vendég

Vendég
Anonymous



18+ here we go again Empty

18+ here we go again EmptyVas. Dec. 20, 2020 4:08 am

Hungry for...
To my kittywolfie

Próbálom nem nagyon elmosolyogni a bemondását, a végén a fatehén azért fog nemet mondani mert túlságosan jól érzem magam, ami az ő rendszerében egyenlő azzal, hogy nincs elég meló a nyakamba küldve, nem hogy még kávézót nézegessek, amit magamtól is meg tudnék találni ha akarnám. Rettentő, hogy mennyire bele tudok gondolni a fejébe, ettől a hideg kiráz, pedig az érzékeny orromat még a parfümje is irritálja. Magamban még kalapot is emelek erre az érvre, mert az a nő sem szeretne több időt tölteni velem a szükségesnél. Gyakorlatilag viszont tényleg aktuális a szünetem, ezt még ő sem tudja felrúgni, maximum OH aki Eddy jelenlétét tekintve éppen elfoglalt, na meg amúgy sem érdekli konkrétan az én munkaköröm. Azért vannak felettem, hogy az ostor ott csattanjon, aztán meg onnan hulljon ránk, szegény halandókra.
- Napi jó, a végén még bevezetik, vigyázz. - igyekszem úgy hagyni a mosolyt, hogy Bella is lássa nem magam elé mosolygok mint egy szerelmes taknyos, miközben minden érzékem Eddy jelenlétét zászlózza magába. Megnyugtatóan jó érzés érezni az illatát magam körül, a vibráló farkas energiát, a hím sajátját. Teljesen beleszellemülök a hozzám hasonlóba, pár pillanatig a világot is nehéz felfogni magunk körül. Mintha valami béna denevér lennék akinek csak egy valamit jeleznek a hangrezgései és a többi csak kopár síkságként jelenti a semmit. Felsóhajtok mint a lány az első "sétálni megyünk és moziba" randin, miután az apja igent mondott nekik nagy nehézségek és ruhamustrák árán.
- Fantasztikus tulajdonságok. - mosolygok, nem tudom elhinni, hogy flörtöl vagy ez az alap személyisége szériatartozéka és egyébként mondjuk a fatehénnel is ugyanezt csinálja. Na jó, ezek nem helyénvaló gondolatok, nem kell. A tenyere is elmossa őket, hozzám most van közel. Örömtelien mászom a hajába, kikotrom a farkasszagot az illata alól, mintha nem is lenne más fajta féle ezen a világon számomra.
- Meg sem lep, mindene a főnök. Vele kel, fekszik, létezik. - a fülére sóhajtom a szavakat, mondjuk igen, Eddy pont nem abban a státuszban van, hogy baszogatható legyen. Lévén OH testőreként Bella felett áll, mert míg ő tud kb. a főnök összes lépéséről, Bella csak 80%-os teljesítményen lehet. Na ez az én részemre talán 20, ami siralmas. Pedig telnek a hetek, nem változik semmi. Hudsonnal nem is beszélek, hovatovább egyébként rám sem néz mikor elmegy a két asztal között. Duh.
- Rögtön a garázs? - a hangja zúg a véremben, teljesen felkavar már csak a társítás miatt is. Sokat gondoltam arra a találkozásra. Másnapra már a nevét is megtudtam és még csak kérdezősködnöm sem kellett, egyszerűen figyelni, mint aki prédára vár. A fatehén szerencsére mindig névvel köszön neki. "Jó napot Eddy!" "Hogy vagy Eddy?" Ebből akár egy kétéves is összerakná, hogy kit társítunk és mihez. Lehunyom a szemem is a homlokomon járó ajkaitól, így nehéz azt mondani, hogy hát inkább a kávé kellene.
- A biztonság kedvéért történetesen kettő van nálam. Úgyhogy a bugyim védelme érdekében felajánlom az egyiket ha elfogadod. - ma biztos történne valami katasztrófa ha bugyi nélkül ülnék - Leginkább azt szeretem ha levesszük egyébként, nem letépjük. Újrahasznosítható darab. - felnevetek halkan és mielőtt kattanna a lift az emeletünkön, röpke csókkal rontom meg a száját. Egy nagy levegő és rendben is van minden belső szervem amik hirtelen rezonálni kezdtek. - Vezetsz? - fordulok a nyíló liftajtó felé. - Csináljak meglepett hűhákat? - megfordulok, mert a kávét be kell szerezni, az mindenképpen szükséges. - A tetőre nem lehet felmenni enni? Mióta dolgozol itt? - egy kíváncsi meg egy nagyon kíváncsi kérdés a halmazba. Elég sok van körülöttünk, mindnek lelóg a lába, a karja, véletlenszerűen esnek az ember nyakába ha beléjük ütközik. Pokolba is, igenis tudok értelmes nőként is viselkedni a közelében, aki beszélgetős, érdeklődő és még kajája is van. Egyébként nem mondom, hogy nem aggódtam azon, mi van ha mégis beszél OH-nak arról amit megtudott, de nem tette. Nem tette meg. - Mennyire elfoglalt egy testőrként dolgozó hím? - szándékosan hagyom így a szót a végén.
Vendég

Vendég
Anonymous



18+ here we go again Empty

18+ here we go again EmptyVas. Dec. 20, 2020 6:12 pm
I kinda wanna be more than friends
To: Lita

- Ha kötelező akkor nem is jócselekedet - bölcselkedik egy sort, de aztán igazából nem azon jár az esze, amit mond, hanem azon, amit érez, beszippantja a lányt, úgy mindenestül, mosolyostul, örömöstül, hambugerillatúastul, rétegről rétegre bontva le róla magában a rárakódott szagokat, a reggeli tusolást, az utca szennyeződését, Bella átható, területmegjelölésre is alkalmas illatorgiáját, ami önmagában nem is annyira kellemetlen, de megdöbbentően nagy darabot harap ki a térből magának annak ellenére, hogy semmiféle állati jegyet nem visel magán a nő. De egészen elnyomja Litát, aki annál inkább viseli, de most izgalmas, rejtjeles titokban tartja a kilétét. Mint egy kagylóhéjba bújt farkas. Egészen pazar képzavar. - Hogy felvert a szíved és mennyire más az illatod most. Alita, hát izgulsz, hogy egy liftben utazol velem? Csináltunk már ilyet - duruzsolja a hajába, pedig ilyet még nem csináltak, az a múltkori egyáltalán nem ilyen volt, ott csók is volt, vagy csak úgy emlékszik rá, mintha lett volna csók, amikor visszajátszotta magában az eseményeket, akkor volt, de akkor minden is volt.
- Csak szeretne vele kelni - egy kicsit beleborzong a gondolatba, nem azért, mert Bella olyan taszító volna, ismerve Hudson étvágyát a nőkre (és férfiakra) nagyon is beleférne a klasszikus titkárnőpornó a gazdag politikus ügyféllel, de sok lenne a jóból.
- Miért csináljak úgy, mintha meg se történt volna? - vigyorodik el szemérmetlenül, felidézve a kellemes odalenti emlékeket, a szeme hunyorítva is csillog, nem leplezi, hogy pontosan hallja, micsoda bukfencet vet a lány szíve a szavai hallatára és nagyon is a kedvére van ez a dallam, a hunyt szemeken is keresztülhúzza forró száját, csak egy pillanatra pecsételve oda egy csókszerűséget, ami leviaszolja a szép emlékeket. Csak egy szavába kerülne a nősténynek és a ritkán használt lépcsőházban rohannának lefelé felidézni az emlékeket. - Szóval a hamburger a bugyivédelmi valuta? Ma is tanultam valamit! - akkorát sóhajt, mintha legalábbis arról kellene lemondania, hogy körbejelölgesse a kocsikat odalent, ahova most nem mennek - de hadd mondjam el a védelmemben, nem vagyok az Anonim Bugyitépkedők Szektájának az oszlopos tagja, általában én is húzom és a gombjaimat se szoktam utána roppant férfiasan újravarrni - a fogyasztói társadalom szépsége, hogy erre szüksége sem lett volna, eldobja, vesz másikat, de az ilyen rutinok azoknak vannak fenntartva, akiknek futja rá. A csók meleg helyét nyalja a száján, a pillantása végigszalad a folyosón, hogy megtudja ki látta, csak azért nem veti a lány szája után magát, mert az utóbbi időben rutinjává vált, hogy ébereden figyeljen.
- Vezetlek, de ha nagyra nyitott hűhákat csinálsz lerángatlak a garázsba, ezért nem mondtam még igent az ajánlatodra, bár nagyon csábító a hambik szaga. A tető egyébként remek, csak mivel jó idő van, mindenki ott van, ezért nem ajánlom. Mit is akartam még mondani? - kiengedi maga előtt Litát a liftből, elégedetten végigfut a pillantása a háti részén, na persze rögtön eszébe jut, hogy mit akarna mondani, csak így már nem sürgős, megnyalja a száját.- Csak pár héttel előtted jöttem, biztos hallottál róla, hogy Hudson előző testőre sajnálatos módon szolgálatteljesítés közben elhunyt, így nekem adott a lehetőség, hogy biztosítsam hogy hasonló ne forduljon elő többet - könnyed, csevegő hangon mondja el az igazat, ami mégsem a teljes igazság, de nem hazudik egy szemernyit sem. Az ujjai futólag megérintik a nő derekát, ezzel jelzi hogy a sarkon fordulni kell. - Ez itt az egyik társalgó, mint látod majdnem olyan a berendezés itt, mintha a Googlenál dolgoznánk, már ha éppen valakit nem fed be Bella zsarnoksága, akkor remekül el lehet itt lenni. Az a nyitott napfényes placc pedig a kávézó - ]ahonnan szolid mormogás árad feléjük és hamarosan fel is tűnik a kisebb asztalokkal tarkított tágas térség, meg az üvegablakos barátságosan körbejárható pultsziget, aminek fogságában egyenruhás szépfiúk és széplányok verik a habot pár frissen rendelt kávéra. Elégedetlenül nyög, mert az itteni illatok megint beburkolják a nőstényt, akiből most nem árad úgy a farkasaroma, mint korábban.
- Általában nagyon. Mindenhova elkísérem Hudsont, kivéve, ahol kifejezetten nincs szüksége rám, de a magánjellegű találkozóinak helyszínére is. De nem olyan szörnyű most például interjút ad, ilyen alkalmakkor egy futó vizsgálat után, kijövök, ha a résztvevők teljesen ártalmatlanok és fegyvertelenek. Néha a megbeszélésekről is kijövök máskor bent maradunk mind testőrök, ez a megegyezésektől függ. Miért kérdezed? - a megnyomott jelzőhöz méltatlanul sokat beszél, hím nem pofázik ennyit igazán, de neki most ezzel kell kompenzálnia mindazt, amit a kezével, szájával és farkával tenne, mégsem tesz meg. A pulthoz kalauzolja Litát. - Mit iszol? Meghívlak rá, te a hamburgerre, ezzel megóvjuk az öltözéked ellenben még mindig tartozni fogok a társaságért és látványért - nem mintha amúgy udvarlós típus lenne.
Vendég

Vendég
Anonymous



18+ here we go again Empty

18+ here we go again EmptyKedd Dec. 29, 2020 3:55 am

Hungry for...
To my kittywolfie

Biztos tinilányos ez a különös izgatottság ami elkap a liftben a közelében, a pillanatnyi magányunkban ami adatik a falak között. Ha a fatehénen múlna, mindenhova bedugdosná a figyelő szemeket. Ide még nem jutott el szerencsére, igazgathatod magad és rángathatod az öltözéked, senki sem lát. Azt sem, ha mániákusan a közelében akarod tudni magad annak, aki irdatlan sokat jár az eszedben. Semmit. A csilingelő ajtók biztonságot nyújtanak. Nekem is, nekünk és talán még másoknak is. Eddy illatát behabzsolom. Ő nem mű, hanem igazi. Igazibb mint bárki az épületben, elemibb mint amit ők el tudnak képzelni valaha is. Szégyenlősen mosolygok rá a szavait hallva. Letagadhatnám, hogy nem ver másképp a szívem és az illatom is ugyanolyan mint három perccel ezelőtt. Tehetném, bárki másnak. Neki nem. Végighúzom az ujjam az orrán, egy rajzfilmben a farkas feje felett most jelenne meg az első kérdőjel, hogy hát ez meg mi a fasz. – Nem pont ilyet. – akkor még bennem volt a szex csodája, a csókjainak és az ingerlő harapásoknak az emléke, a közös titkunk pillanatainak forrósága és persze az izgató tény, hogy nem viselek fehérneműt, amit ő is tökéletesen tudott. – Izgatott vagyok, ez helytálló. – nem is kicsit, ez miatta van. Na meg persze a fejemben eluralkodó képzelgés is tehet róla az állatiba csavarodó vágyakozás jelenlétével együtt. Meg kellene állítani a liftet, határozottan. Mondjuk itt biztos nem adatik meg egy bő óra amíg kiér a szerviz. Jó eséllyel kapnánk tíz percet, talán tizenötöt. Meg magyarázatok legyártására talán kettőt. A szexnek szaga van, a hülye is megérzi azonnal. A fatehén említése viszont jó, higgasztó. A képével a lelki szemeim előtt nem vagyok képes tükrös falnak szóló lihegős nyögésekre gondolni.
- A pletykák szerint teszi is. Vagy ha nem is ébredésig, csak valameddig. – nem lepne meg mondjuk úgy, hát OH-ból eléggé sugárzik a mindenkit megkaphatna életérzés, a lenti kantinban ha egyszer kihallgatná a hölgykoszorút, lehet meglepődne. Na ez az, ami nekem magas, mert Eddy mellett jelenleg a főnököm arcát sem tudom felidézni. Értelmes egy beszélgetőpartner vagyok, vagyis terelgethető ebből a szempontból. – Nem kell úgy csinálnod. Csak mi vagyunk. – bár ha elkezdünk róla beszélgetni, akkor megállíthatatlanul rálépünk arra a pedálra a három közül amelyik egyenesen csapódtat minket bele egy másodikba. Sóhajtva hunyom le a szemeimet, hogy körbeöleljen az illata megint. Az emléke, pedig nem kellene ennek a szexemlékek rovatban megporosodnia. Frissíteni kellene, ez talán ki is szaladt közben a számon. Vagy valami hasonló. Szeretném ha ez a lágy nyomás a forró ajkaitól nem csak ennyi lenne. Persze nem alkalmas a hely éppen. Már megint. Duh. – Inkább csak egy meghívás, amolyan ebéd gyanánt. Így jut is marad is. – igyekszem komoly arccal hallgatni, viszont muszáj elmosolyodnom. Halkan felnevetnem. Nem is rémlett, hogy a gombjai áldozatul estek a bemutatkozásunknak. Rendezem a vonásaimat, a mosoly mondjuk megmarad. – Röstellem. – nem – Én sem csatlakoztam a Gombkilövő Állomás tagjaihoz, csak a felvételire várok. – megint felnevetek – Hiszek neked, betudtam háborús áldozatnak. – a szájából mondjuk a levenni is izgatóan hangzik, vajon ha letérdelne elém és valóban levenné mennyire lenne első osztályúan szexi? Istenkém, ezért is röpke a csók, a kis forró semmiség amit hagyok a száján, mert ilyenek járnak a fejemben már megint.
- Hűha, ezt megjegyzem! – incselkedő mosollyal nézek hátra amikor kilépek a liftből – Szóval még nem fogadtad el? Szegény hamburger, pedig mondtam neki, hogy csodás helye lesz a szádban. – ezt két volumennel halkabban osztom meg vele, bár konkrétan nem látok vagy érzek magunk körül senkit, azért tudni sosem lehet. Muszáj egy kicsit rendes témák felé terelni a beszélgetést, hogy valóban tudjunk enni. – Nem, erről nem hallottam. Szóval ennyire kedveled a kihívásokat vagy? Mi történt tulajdonképpen az előzővel? – kérdezem kíváncsian, mert ha golyót kapott be a főnök helyett akkor OH-nak több és komolyabb ellensége van, mint arra első körben számítani lehetett. Így már érthetőbb lenne, hogy miért kell mellé állandó testőr. Majdnem megállok közben, mert az a semmis érintés megint majdnem feledteti a beszédtémát. Nőjek fel, ennél azért fegyelmezettebb szoktam lenni. Csak hát általában nincs egy ilyen hím a közelemben akinél marha nehéz elvonatkoztatni a ruhátlan részektől. Bár beszélgethetnénk úgy is, igazam van?
Körbenézek a bemutatásra. Miért nem jártam még én itt? Csak a mélygarázs meg a saját emelet a mozgásterem, semmi egyéb. – Már értem miért nem ismerem. Zsarnoki elnyomásban telnek a napjaim. – szinte színpadias a kelletlen felsóhajtás, mivel alig várom, hogy a fatehén eltűnjön a színről kénytelen vagyok az összes szivatását benyelni, a megalázásokról nem is beszélve. – Mennyi élet van itt! – ez elismerő, azt tudtam, sőt tudom is számszerűen, hogy hányan dolgoznak itt csak keveseket látok. Fel nem nagyon jönnek, hiszen a gépezet a manikűrözött körmű boszorkány égisze alatt olajozottan működik. Eddy pedig eszerint OH minden lépéséről tud lényegében, viszont neki pedig szintén érdeke, hogy minden rendben legyen. – Most mondjam, hogy szívesen látnálak munkahelyen kívül is? – belül is, az nem kérdés, talán kimondani meg nem kellene ennyire, elég beteges ez a nagy kimondási hajlamom ami újabban mindig felbukkan ha a közelben van. A gondolatba süppedve sétálunk el a pultig. Élvezem, hogy beszélgetünk még ha kicsit túl is teng bennem a „hagyjuk a beszélgetést” érzés némely pontoknál. – A társaságért semmiképp, hiszen te kalauzolsz engem. Ezért én tartoznék neked. – közben azért körbe is pillantok a pulton – Látványért pedig.. – hajolok egy kicsit közelebb – tőled is függ, annak akarod-e, vagy többnek, vagy másképp. – egyenesedek vissza, kicsit vissza kell tuszkolnom magamba a gondolatokat, mielőtt valami nyílt ajánlattételbe fogok. Meg akarom ismerni. Komolyan meg. – Kávét, két cukorral és fahéjas tejszínhabbal. A nap felénél jár valami finom. – addig elindulok keresni valami helyet, ami nem a flaszter közepén van és nem ülnek körülötte vagy tízen. Csak két személynek. Mire megtalálom kezdem magam elárvultnak érezni nélküle, a levegőbe szippantok, halványan ugyan de itt van. Csak a kávé, az ebédek, az emberek szaga elnyomja az övét. Leülök és még a hambikat is kipakolom, keresztbe rakom a lábaimat és várom, várom meg várom, amíg végre fel nem erősödik az illata. – Mondj nekem valamit magadról. Valamit, ami igaz és nem hinném el, hogy az. Ehhez pedig jó étvágyat! – a sajátomat kibontom, annyira nem is vagyok éhes. Vagyis jobban mondva jelenleg nem erre. – Talán a garázsban kellett volna ebédelnünk. – szalad ki, basszam, majd mindjárt rajta is szeretnék ebédelni. Bájos lenne, „Eddy had üljek addig az öledbe ruha nélkül míg eszünk, jó?” – Egyébként szeretnélek megkérni, hogy hívj Litának. Az Alita olyan formális. Jó? – kanalazok le a tejszínhabból. A másik határozottan nem jó ötletemként.

Vendég

Vendég
Anonymous



18+ here we go again Empty

18+ here we go again EmptyVas. Jan. 03, 2021 3:04 pm
I kinda wanna be more than friends
To: Lita

- Valóban nem - elrekedt a szó, megmozdítja az orrhegyét a lány ujja alatt, ha fel akarja izgatni a legjobb úton jár. - Meg fogjuk bánni, hogy felfelé indultunk - nyilatkoztatja ki az emlékektől elfogódott őszinteséggel, máris hiányolva azt az esetet, amikor még egymástól nedvesen pillantottak össze a szűkös fémkaszniban. Pedig amúgy nem jellemző rá a múltba tekintés, de rendkívüli idők és rendkívüli találkozások új szabályokat szabnak. Türelmetlen szusszanással rázintja meg a fejét, jelezve, hogy Bella nem olyan kiváltságos, mint hiszik, de valójában nem akar arról a nőstényről beszélgetni, majd tehetik még eleget, éppen elég baj a szaga Lita bőrén, hogy követi őket. Nehéz a civilizáltság látszatát fenntartani akkor, amikor kettőjük testében összesen nincs egyetlen sejt sem, amelyik azt kívánja, hogy megtartsák, de mégis körülveszi őket a kényszerítő közeg. Most egy kicsit utálja ezt a melót, ezt a zakót, a zsebébe gyűrt nyakkendő levetett kötőféke helyett munkálkodó kötelességtudatot és hajlamos lenne elfelejteni, hogy enélkül egy ilyen kaliberű nő észre se venné. Az általa kedvelt sikátorokon nem lejtene végig magas sarkakon lebegve a föld felett, hogy elkaphassa magának akár még egy körre vagy sokkal többre.
- Szépítés. Kis hazug szuka - foghegyről szukázza le, odapislogva rá, hogy értse jól, értse dicsérően, értse becézően, kettőjük titkának kis megnyilatkozásának. Az emberek és a többi faj elvették tőlük azt, hogy nyíltan élvezhessék félállati mivoltukat, de diadalmasan csempészi be a szót, ami kettőjük között még jelent valamit. - Egyáltalán nem is röstelled - botlik a nyelve a nehéz szón, de azért kikölcsönzi a lány szájából, hogy valami igazán megjárja mindkettőjük száját, ha már nem falják fel helyben egymást, ahogy illik. Csak kolibriszárnyú gyors csókokat váltanak, tudván tudva, hogy leszakad az emelet, ha igazán belekezdenek.
- Megelőlegezted nekem, hogy csodás hely a szám? Belepirulok - a legkevésbé sem az arca felé indul meg a vér a testében ezek hallatán, de komolyra fordítva a szót majd biztos csökken a bagzókedve... vagy hát nem. Miért is kéne egy halott testőrről beszélgetve? Egy meghal, egy él. - Megfogott egy golyót, amit Hudsonnak szántak, csak éppenséggel a puha embertestével tette ezt. De lehet, hogy ez egy rafinált menekülési módszer volt, Hudson néha elég nehéz eset tud lenni - elneveti magát mintha vicc lenne, de csak amolyan csendesen, ahogyan csevegnek, az illetékteleneket kizárva és a saját éles füleikre hagyatkozva. - Micsoda elsőrandis téma - ironizál derűsen, a szeme sarkából fürkészve csak Lita arcát, mert lehet, hogy neki annyira nem vicces, bár legutóbb azt tapasztalta, hogy nem kényes a gyomra, de hát a legutóbból aligha lehet messzemenő következtetést levonni.
- Hahaj, mondom én, aranykalitkában élünk. De igen, az egész apparátus idejár, meg nem tudom milyen irodák vannak még, meg talán civilek is, fogalmam sincs róla - a nyüzsgés kettős érzeteket kelt benne, hiszen egyrészt tömegben kiválóan el lehet bújni, másrészt az érzékeire egyenként fenekedik minden egyes nő és férfi szaga, elfedve az oldalán sétáló nőstényt legnagyobb bánatára.
- Ó tényleg? Van életünk a munkahelyen kívül? Neked van? - pillant fel meglepetten, de hát a meglepetés olyan kétszínű dolog, amikor ő is szívesen játszadozna valahol máshol a lánnyal, előcsalva belőle az igazi farkast, csak szót sem vesztegetett erre itt, amikor sem a hely sem az idő nem alkalmas bundás játékokra.
- Tessék? Ha látványról van szó, nekem csak a kevesebb jut eszembe, főleg a ruha összefüggésében - egy pillanatig lemaradt a gondolatban, mondjuk talán nem kellett volna a szemét legeltetnie rajta, ahogy közelebb hajol kétségbeesett mélyen próbálja megtalálni a farkasszagot minden más alatt, de nehéz. - Jól hangzik, bár a fahéj neked nem csípi a nyelved? - szinte beleborzong, de kér kávét mindkettőjüknek és csak azért nem bámul a nőstény után, mert merő pillantású szúrós szemeit pincérgyorsítóként használva veti be, hogy záros határidőn belül megkapják a csinos csészékben a gyorsítókat.
- Első osztályú tálalás, tessék a kávé hozzá - pillant végig a keresztbe tett lábakon az asztalhoz érve, gyorsan letelepszik a helyére, egy főhajtással adózik a hamburgernek, magába szívja a zsemlébe csomagolt koleszterindús álmokat. - Az a titka ennek a hambinak, hogy egyrészt valódi marhahús több van benne, mint műanyag, másrészt szalonnát is darálnak a húspogácsába. Köszönöm szépen, viszont - megnyalja a száját és felpillant, de egyelőre nem nyúl hozzá, kissé elmosolyodik, a szájához emeli a kávét.- Aztán holnap hallgathattuk volna, hogy panaszkodni járnak a kuncsaftok Bellához, az egyik egy hagymakarikát talált a szélvédőjén, másvalakinek ketchuppal mázolták össze a lökhárítóját, hogy arról a borzalmas falra kent húsfreskóról ne is beszéljünk. Persze valamennyi biztos jutott volna a szánkba is. Valamiből. De jót szexelünk szóban valódi akció nélkül - sóhajt fel némi spéttel a hangjában.
- Jó, bár nekem tetszett az Alita - pislant egyet ártatlanul. Persze fogalma sincs róla, hogy mikor illik valakit becenéven szólítani és mikor nem, de pont ezért jó, hogy most engedélyt kapott, ahogy arra is, hogy gátlástalanul bámulja a habkanalazgatást, a világ legtermészetesebb dolga, szemben ülnek egymással. - Hát ez tiszta pornó... szóval mondjak valamit, amit nem hinnél el, nagyon nehéz, miután már kilőttem a jolly jokert, hogy képzeld, vérfarkas vagyok ne már tényleg jön olyankor a válasz... - a foga koccan a csészén, falja a szemével a habfalatokat Lita szájáról. - Egyharmadrészt indián vagyok. Gondoltad volna?
Vendég

Vendég
Anonymous



18+ here we go again Empty

18+ here we go again EmptyHétf. Jan. 11, 2021 2:55 am

Hungry for...
To my kittywolfie

Nem tudom egyet merjek-e érteni azzal, hogy rosszul döntöttünk. A munkanapra való tekintettel abszolút jó döntést hoztunk, legalábbis ezzel próbálom magamat győzködni. Vagyis inkább alátámasztani azt, amit az agyam mond be. Beszélgetünk kulturált módiban mint a felnőttek, nincs ebben semmi rossz. Teljesen normális, hogy nem izgatottan mocorogva tartunk lefelé a mélygarázsba, hogy lerángassuk egymásról a feltétlenül szükséges ruhadarabokat és végre elfelejtsük az elmúlt napok kínzó távolságait. Mikor csupán hangfoszlányok jutottak el hozzám, vagy éppen futólag tudtam rápillantani miközben elrobogott Hudson társaságában. Vajon tudja milyen kerek segge van és milyen tökéletesen simulnak rá a nadrágjai? Fogadok nem, nekem viszont tökéletes pár pillanatot szokott okozni. Vágyakat, gondolatokat amikkel magamban eljátszadozhatom.
- Ha megbánjuk, legközelebb már tudni fogjuk, hogy ne válasszuk ezt az utat. - folyamatos kényszert érzek rá, hogy emlegessük már a múltkorit, tegyünk érte, hogy megint megtörténjen és reméljük mindketten, hogy másodjára is ugyanolyan lehet mint elsőre volt. Annyira szeretném, nagyon-nagyon szeretném. Most ebédelnünk kell, kulturáltan, ha már volt szíves felajánlani és meghívni ugyebár. Ki sem tudok szabadulni az élményéből, mert folyamatosan ugyanoda esünk vissza, tehát ugyanazt akarjuk mindketten mégis hamburgerből meg kávéból kívánunk telekhatárt húzni köré. Felszusszanok, végtére is az egész életünk arról szól, hogy visszafogjuk magunkat mások előtt.
- Nem, nem röstellem. - elmosolyodom, az ingét simogatom meg, mintha csak azt várnám, hogy az ujjaimba mászik a bőrének érzete, amire már annyit gondoltam. Meg nem történik, csak elképzelem, hogy így lehetne. Így is lehetne jobban mondva. - Ha viszont szeretnéd komolyabban elsajátítani ezt a nemes hobbit, csak szólnod kell. - körberajzolok egy gombot az ingén. Nem kellene, sosem fogunk lejutni. A csókok sokkal semmisebbek mint amekkora vágyerő lakozik mögöttük, rohadtul nehéz visszanyomnom magamba a farkassal együtt, hogy ne akarjon már annyira kiloholni belőlem és belerobbanni. Lefeszegetni róla ezt a zárt imidzset, szinte fáj nem megtenni.
- Emlékeim szerint az, bár lehet fel kellene frissíteni ezt illetően. Is. - tudom, hogy be kellene ezt fejeznem. Sose fogunk elérni a kávézóig, nem fogunk enni. Le is mondanék mindkettőről, csak jobbra kellene fordulnunk a lift után és bemenni a lépcsőházba, úgyis van egy lustasági lépcsőreflexe minden embernek, lefelé menni a legjobb. Nem felfelé. Viszont magába szippant a kávézó-ebédlő zajos egyvelege. Rájövök, hogy nem sokat tudok róla és ezen szeretnék változtatni, tenni valamit. Kezdetnek arról, hogy hogy keveredik egy vérfarkas Hudson testőri pozíciójába. - Nem gondoltam, hogy lövöldöznek is rá. Nem annyira látok bele a napjaiba. - jelen pillanatban ugyanis egy fatehén székel a helyi királynői pozícióba. - És úgy döntöttél, hogy acélos testű hím kell egy ilyen figura mellé mint Hudson? Ezek szerint megéri beállni közé és egy golyó közé. Nemes lélek lehetsz. - vagy kamikaze alkat, vagy nincs ebben semmi meglepő, ahogy én más emberek napjait koordinálom a sajátjaim helyett, ő meg talán mások életét vigyázza jobban a sajátja helyett. Állati szellemek ha találkoznak. - Szóval ez most az első randink? - nézek rá egy zavarban úszó mosollyal, biztosan viccel. Vagy mégsem viccel? De, tuti viccel. Szófordulat csupán, akkor meg mi ez az érzés ami bennem kavarog? Rövidet köhintek a témaváltásra.
- Sosem néztem igazán körbe itt, mi vagyunk a seggfejek fentről? - felnevetek, biztosan mi vagyunk egyébként azok. Ez amolyan épületi hierarchia lehet, fent a seggfejek. Mondjuk amilyen a fatehén a jelleme, nem lepődnék meg ha így lenne. Hudsonnal meg szerintem a nők nagy része és legalább a pasasok negyede tuti dugna egy kört, úgyhogy nem számöttevő értékeléses.
- Miért ne lenne? Te talán heti hét napot be vagy rakva 24 órában? - nézek rá kíváncsian, mert ha igen, vagy nagyon kevés szabadideje van, vagy csak kívül szeretne tartani a privát szféráitól. Tessék, meg se szólalt és rögtön meggyőzöm magam valamiről, ami lehet nem is igaz. A bókkal rá is cáfol, talán hülye vagyok. Talán tényleg teljesen hülye vagyok.
- Szívesen, csak kicsit furcsán néznének ha hirtelen levetkőznék, nem? - elmosolyodom, tehát ugyanazt mondtuk ki, csak másmilyen megközelítésből. - Így értettem én is egyébként, a több több felület amit láthatsz. - pontosabban láthatna, mert az itt nem lehetséges. Maradjon inkább a kávérendelés, ha már a kaja és a társaság megvan. Igaz a körülmények lehetnének idillibbek, viszont ha most egy étteremben ennénk sem lennénk kettesben, tehát semmi okom rinyálni. - Kicsit, de pont azért jó. - rákacsintok, részemről indulhatunk is, ha már el kell nyomnom az egyik éhséggel a határozottan jelenlévő másikat. Úgyhogy csak meg kell várni míg teret kaphat a másik. Mármint remélem, hogy csak meg kell várni. Tudok várni. Határozottan.
- Köszönöm, így tökéletes. - mert az illata intenzívebb, belekeveredik a hamburgerébe, így még zseniálisabb. - Érződött az illatán, hogy jó. Bár szakértői szájnak jobb szeretek hinni. Legközelebb megkérdezlek mit ajánlasz. - kicsit elütöm az élét a bóknak, A kávé leköt, beszélgetni akarok vele. Engedjen magába látni egy kicsit, vagy a pokolba is, csak beszéljünk egymáshoz, tegyünk úgy. Addig is nézhetem a magam vágyakozó gyönyörűségére.
- Nem pazarlunk el kaját, Eddy. - csak a hangsúlyban van a rosszallás, a mosolyomban nincs. - Ó, nem is tesszük pedig. Még az előjátékban sem vagyunk. - nyalom le a habot a kanálról, ettől függetlenül muszáj valamilyen rendesebb téma felé tekernünk a szalagot, mielőtt még megtörténik az, amit nem akarok és mégis teszem. A lábfejem a vádliján simogat fel, muszáj hozzáérnem. Meglepetten nézek rá. - Úgy is szólíthatsz ha az jobban tetszik. - végtére is mindkettő a hívónevem, bár arra azért nem fogom megkérni, hogy dobjon el nekem egy botot. Ennyire azért nem lehetek kétségbeesett. Csak a közelében úgy tűnik. - Pornó lenne? Mesélj. - mosolyogva rántok vállat, ezt a tutit valóban ellőttük, elég gyorsan ráadásul. A nagy bingó kiesik, viszont van valami mindig abban a kalapban. Meglepődöm, komolyan. - Nem, erre nem gondoltam volna egyáltalán. És mi a kétharmadod? - még egy kanalat engedek meg, aztán elkeverem a kávéban és a számhoz emelem a csészém. - Mondj még valamit Eddy. - megállítom a lábfejemet a vádliján. Tényleg enni kell, mielőtt még. Félrerakom a kávém és a hamburgerért nyúlok. - Kérlek. - bele is harapok, végem van a jelenlététől.
Vendég

Vendég
Anonymous



18+ here we go again Empty

18+ here we go again EmptyVas. Jan. 17, 2021 2:59 pm
I kinda wanna be more than friends
To: Lita

- Nem az én döntésem volt, tudod ez ilyen testőr-ügynökségeken keresztül megy, Hudson megadja milyen opciókkal keres, a kapcsolattartók meg kiválasztják az alkalmas testőrt. Én éppen két munka között voltam úgyhogy így kerültem ide. Ez mondhatni szakmai ártalom. Ráadásul vérfarkas vagyok, nem ijeszt meg egy-két kósza golyó - akkora férfi, hogy az emelet leszakad bele, de egy kicsit kikéri magának azt a nemes lélek címkét, valahogy idegessé, nyugtalanná teszi, persze sokféle oka van a heves szívdobogásának, eggyel több vagy kevesebb már igazán nem oszt és nem szoroz. - Kétség kívül az első a randiból - mert ami legutóbb volt, azt sok mindennek nevezné, ám randinak nem, visszaemlékezéstől beszédes vigyor ömlik el az arcán válaszul a zavartól félszeg szép felemás szemű mosolygásra. Nevetni nem nevet, ha vicc is, nem olyan.
- Bizony mi, főleg Hudson, na ő aztán a férfiak érzékenységében gázol, a nőknek meg a könnyeiben! - egy kicsit túldramatizálja, de mikor beszélnék ki a főnököt, ha nem akkor, amikor majdnem van egy kávéjuk?
- Csak vicceltem - a telefonos riaszthatóságról most inkább szót se ejt, nem akarja elriasztani a nőt, aki vetkőzne a kedvéért és ettől vidám szikrák kezdenek táncolni kék szemében - nem a "furcsán" a jó szó, hanem a sóvár, kiéhezett, kimeredt és ilyenek. Már most is hogy néznek - el is képzeli azt a vetkőzést, megnyalja a száját - Nem mintha sokat láttam volna belőled legutóbb - sóhajt fel elemi mély fájdalommal a hangjában, kidobott kiskutyák tudnak ilyen hanggal elfeküdni az árok szélén. Beadja a derekát a kávérendelésnek, bár minden vízszintes és függőleges felületen el tudna képzelni valami másféle fogyasztást az is igaz, hogy a jelen levő tömeg bár nem tabusítja számára az aktust, azért kényelmetlenséget jelent bizonyos szempontokból. Túlságosan gyanakvó a civilekkel ahhoz, hogy érdemleges párzásba fogjon a társaságukban amikor egészen más dolgokkal foglalná el magát.
- Számíthatsz rám, szeretek megszimatolni jó illatú, ízletes dolgokat - kivillannak a fogai is abban a nagy vigyorban, amivel a lány előlátszódó bőrét nézi a kezén, a nyakán, az arcán, a dekoltázs engedékeny vonalrészén, nem elég sok helyütt de ahhoz éppen eleget lát, hogy csak a "szaftos" hiányozzon a felsorolásból. -Most nem is pazarlunk - hangsúlyozza ki szórakozottan, amúgy nyilvánvalóan dalolva megtenné, vagy inkább nyögdécselve. Odaadóan megbámulja a kanálnyalás, a pillantásáért 3-5 év felfüggesztettet adnak a nemi erőszakkal szemben igen engedékeny hímsoviniszta hatóságok, mert itt kéremszépen súlyos provokáció esete forog fenn főleg amikor a lábán érzi a lábát. Felsóhajt. Méghogy nincsenek előjátékban? - Majd amikor nem számítasz rá, akkor beejtem valamelyiket. Nincs mit mesélni, te csinálod. A száddal. Azzal bizony, amelyik mosolyog - mormogva évődik, ő meg a kanálhoz sem mer nyúlni, egyből a torkára engedi a forró lét, már megedződött és amúgy sem olyan forró. Belekuncog a csészébe.
- A kétharmadom ahogy mondani szokták játszótéri keverék - megérinti a hamburgerzsemlét, de úgy nem lehet torkoskodni, hogy közben le sem veszi a szemét a nőről és a lábfejének rezdülését figyeli a vádliján, pláne aztán ilyen szép kérésnek ki tudna ellenállni. - Így születtem, ahogy vagyok, az egész családom vérfarkas volt. Vidéken éltünk, városba csak később kerültem, de olyanok ezek a városok, hogy mindenestül felszívják az embert, idejét sem tudom, hogy mikor voltam utoljára a kívül a betontengeren. A testőrködés előtt mindenféle alkalmi munkával foglalkoztam rendes szopacs vérfarkas-sors szerint... de ne csak én meséljek - például azért, mert kihűl a hamburgere és mert volna egy csomó pofátlan, meg egy-két vállalható kérdése a nőhöz. - Te neked hogy sikerült örökbefogadnod egy ... kiskutyát - oké, meg kellett volna egyezniük korábban, hogy az örökbefogadás a vérfarkasharapás rejtnyelves allegóriája, amivel nyílt terepen mások kíváncsi füle hallatára megnevezheti a dolgot (sokat gondolkodott rajta, hogyan ne buktassa le a lányt!), de már késő bánat, reménykedik benne, hogy azért a szövegkörnyezetből egyértelmű a dolog.
Vendég

Vendég
Anonymous



18+ here we go again Empty

18+ here we go again Empty
Ajánlott tartalom




18+ here we go again Empty
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
One of Us :: Every story ends sometime :: Archívum :: Archivált játékok-
^
ˇ