Egy átlagos családapa voltál, egy gyönyörű feleséggel, és két csodás gyerekkel. Egészen addig az éjszakáig. Addig a napig, amikor az éjszaka sötétjét a rendőrautók fénye törte meg, téged pedig láncra verve szállítottak el. És akkor jöttem é a képbe, mint ügyvéded. Azt persze be kell vallanom, hogy nem valami egyszerű veled. Túlságosan is makacs, és magadnak való vagy. És túlságosan is néma. Az első találkozásaink során konkrétan egy szót sem tudtam kihúzni belőled. Mintha te is bűnösnek éreznéd magad. De én tudom, hogy annak ellenére, hogy minden jel szerint te voltál az, aki megölte  a családod, ártatlan vagy. Hisz egy családapa, akiről minden ismerőse, minden munkatársa csak jó dolgokat tud mondani, aki egy légynek sem tudna ártani, hogy lenne képes megölni a saját, szeretett családját? Ez számomra teljesen elképzelhetetlen. Talán ezért sem tudom kiverni a fejemből az ügyedet, nem tudok nem rád gondolni. Hogy vajon mi járhat a fejedben? Hogy miért nem vagy hajlandó segíteni, hogy én is tudjak segíteni?
De csak hogy tudd, én nem fogom annyiban hagyni a dolgot. Addig járok utánad, míg be nem bizonyítom az ártatlanságos. Utána pedig talán még segítek új életet is kezdeni. Már ha jó kis farkas leszel, és végre elered a nyelved...